Gwen és Adam jókedvűen, nevetve léptek be
LA legmenőbb discojába, mely a Starlight nevet viselte. Az óra este tizet
mutatott, de már voltak páran a helyiségben, akiknek már a könyökükön jött ki a
pia, mint például egy elég gizda, szőke srác, aki Adambe kapaszkodva hátulról
mondta a magáét, bár egy mukkot sem lehetett belőle érteni. Gyorsan lerázta
magáról, majd felült egy bárszékre Gwen mellé és rendeltek maguknak egy-egy vodka-Redbullt,
amelyet fél percen belül meg is kaptak. Adam kapásból kiürítette a pohár
háromnegyedét, mire Gwen felnevetett. Mikor ő is végzett az italával,
felpattant a székről, megfogta Adam kezét és húzni kezdte a táncparkett felé, ő
pedig szélesen elvigyorodva, engedelmesen követte a lányt. A ritmust elkapva
mindketten elkezdtek táncolni, néha hülyültek egy-két sort. Adam elkezdte
utánozni, ahogy Gwen táncol, a lány pedig próbált úgy táncolni, ahogy Adam
szokta a színpadon. Vágta hozzá a grimaszokat is, végül is egészen valósághűre
sikeredett a kis paródia, Adam pedig nevetve táncolt tovább, mire hirtelen nagy
lökést érzett a hátánál, aminek a hatására majdnem ráesett Gwenre.
Adam Lambert szemszögéből
-Hé! Figyelj már oda, mi…-néztem a srácra, aki meglökött, de elekadt a szavam, csak meredtem a nálam egy fejjel alacsonyabb, szőkés hajú, smaragdzöld szemű fiúra, aki az ajkát beharapva, bocsánatkérően nézett rám. Valami volt benne. Valami, ami megfogott. éreztem, hogy lángrakap az arcom és az összes hang elcsendesül a fejemben és a világ is megszűnik krülöttem létezni. Hosszú másodpercekig néztem a szemébe picit döbbenten. Valami különös aura volt közöttünk, az energiáink összefonódtak. Egyből éreztem, hogy ő más, mint a többi ember. Ez valaminek a kezdete.
-Sa.. Sajnálom-motyogta a srác, majd gyorsan elfordult. Habozva fordultam vissza Gwenhez, aki szélesen vigyorgott rám és vonogatta a szemöldökét, én pedig értetlenül néztem rá. Komolyan fogalmam sem volt mire gondol. A lány szívecskét mutatott a kezével, erre én elnevettem magam. Még hogy szerelem! Hogy is ne. Első látásra szerelem. És pont engem talál majd meg. Esélytelen. Ezen a téren én sosem voltam szerencsés, és nem is leszek. Ebbe már beletörődtem, és nem is igazán zavar a dolog. Gwen elindult kifelé a tömegből. Hova megy? Követem.
-Mi az?-kérdeztem, mikor kiértünk a bárpult mellé.
-Adam, ó, Adam!-csak vigyorgott, mint a tejbetök.
-M van már?-kérdeztem picit hangosabban.-Ó Adamezés helyett inkább fejtsd ki, mit akarsz mondani.
-Nos… Cupido akcióba lendült az érdekedben.-erre felvontam az egyik szemöldököm. Na persze.
-Aha… Hogy is ne. És te mindezt 3 másodpercből vontad le?-fontam össze a mellkasomnál a karjaimat, Gwen pedig bólogatott.
-Mondd csak, barátom, te vak vagy? Nem vetted észre, hogy nézett rád?
-Istenem, Gwen, ha tudnád, hányan néznek így rám naponta!
-Nem mellékes, hogy „ismeretlen okból” nem fejezted be a srác letolását.
-Mert… Mert biztos véletlen volt!
-De te akkor is letolod, ha véletlen volt, ha nem. Ha valaki rád löki, te akkor is képes vagy leordítani a haját.-Franc egye meg, jól ismer.
-Ez igaz…
-Ja, és majd elfelejtettem. Amikor felém fordultál, tiszta vörös voltál!-ez az, újból lángol az arcom. Köszi, Gwen.
-Mert dühös voltam?-kérdeztem ironikusan.
-Adam, ne csináld már, tudom, milyen, amikor dühös vagy. Ember… És még csodálkozol, hogy elkerül a szerelem. Mintha tiltakoznál ellene!
-Miért tenném? Tudod, hogy mennyire vágyom rá. Szar a szerelemről énekelni úgy, hogy semmit sem tudok róla.-panaszkodtam. Csak a szokásos.
-Akkor szimplán gyáva vagy. Gyerünk, menj oda hozzá, ott ül szegény egyedül.-bökött a disco másik végébe, én pedig a mutatott irányba nézve valóban megpillantottam a srácot, aki magányosan süppedt bele az egyik kanapéba. Tétován, bizonytalanul Gwenre néztem, ő pedig finoman meglökött.
-Menj már! Ebből még jó dolog is kisülhet. Mit veszíthetsz? –mosolygott kedvesen. És igaza is volt. Semmit nem veszítek azzal, ha összeismerkedem vele. Ha nincs meg az a bizonyos szikra, akkor el sem jutunk arra a szintre, hogy együtt járjunk. Maradunk barátok. és egy újabb barát sosem árt. Ugye? Lassan elindultam a srác felé kerülgetve az embereket. Ahogy közeledtem, egyre inkább féltem, de ez egyre kevésbé látszott rajtam. Sikeresen felvettem a magabiztos álcámat. Leülem mellé és rávillantottam a mosolyomat, amitől a rajongóim általában elolvadnak.
-Szia.-láttam, ahogy meglepve néz rám.
-Szia.-mosolygott vissza kedvesen. Aranyos a mosolya. Szépek a fogai. A szeme pedig ragyog, és az arca is angyali. Ne már Adam! Miket gondolsz itt össze!? Nem hiszem, hogy tetszenél neki. Vagy mégis? Oké, nagy levegő.
-A nevem Adam. Adam Lambert-mutatkoztam be és nyújtottam a kezem, mire a srác elnevette magát, megfogta a kezem és megrázta.
-Tudom, ki vagy. A nevem Christopher Angel.-Angel. Angyali, nem? Na jó, elég a bugyuta szóviccekből…
-Örülök, hogy megismerhetlek-mosolyodom el kedvesen, az arcom újból picit égni kezd. Csak remélni tudom, hogy nem piros az arcom. –Egyedül bulizol?
-Nos… a személy, akivel jöttem, épp az imént lépett le.-húzta el a száját.-Hihetetlen egy nőszemély.
-Ó, szóval barátnő?-érdeklődtem. Lehet, hogy hetero a srác. Amilyen hihetetlenül szerencsés vagyok, tuti, hogy az.
-Jaj, nem… Tudod… én is a fiúkat szeretem.-nevetett kínosan, mire elmosolyodtam szélesen. Talán még is összejön?
-Nem gáz, tudod, én is-mosolyogtam tovább.
-Bocs, hogy neked mentem… Véletlen volt.-sütötte le a szemét, mire én legyintettem.
-Ugyan már!-nevettem. Aranyos srác. Én lennék a legboldogabb, ha végre nekem is összejöhetne egy kapcsolat. Egy rendes, boldog kapcsolat, és végre nem csak a levegőbe énekelnék össze mindent a szerelemről, hanem alapja is lenne az egésznek. Egy kapcsolat, egy szerelem ténylegesen megadná az életem igazi értelmét. Ami eddig még hiányzott.
-Hé! Figyelj már oda, mi…-néztem a srácra, aki meglökött, de elekadt a szavam, csak meredtem a nálam egy fejjel alacsonyabb, szőkés hajú, smaragdzöld szemű fiúra, aki az ajkát beharapva, bocsánatkérően nézett rám. Valami volt benne. Valami, ami megfogott. éreztem, hogy lángrakap az arcom és az összes hang elcsendesül a fejemben és a világ is megszűnik krülöttem létezni. Hosszú másodpercekig néztem a szemébe picit döbbenten. Valami különös aura volt közöttünk, az energiáink összefonódtak. Egyből éreztem, hogy ő más, mint a többi ember. Ez valaminek a kezdete.
-Sa.. Sajnálom-motyogta a srác, majd gyorsan elfordult. Habozva fordultam vissza Gwenhez, aki szélesen vigyorgott rám és vonogatta a szemöldökét, én pedig értetlenül néztem rá. Komolyan fogalmam sem volt mire gondol. A lány szívecskét mutatott a kezével, erre én elnevettem magam. Még hogy szerelem! Hogy is ne. Első látásra szerelem. És pont engem talál majd meg. Esélytelen. Ezen a téren én sosem voltam szerencsés, és nem is leszek. Ebbe már beletörődtem, és nem is igazán zavar a dolog. Gwen elindult kifelé a tömegből. Hova megy? Követem.
-Mi az?-kérdeztem, mikor kiértünk a bárpult mellé.
-Adam, ó, Adam!-csak vigyorgott, mint a tejbetök.
-M van már?-kérdeztem picit hangosabban.-Ó Adamezés helyett inkább fejtsd ki, mit akarsz mondani.
-Nos… Cupido akcióba lendült az érdekedben.-erre felvontam az egyik szemöldököm. Na persze.
-Aha… Hogy is ne. És te mindezt 3 másodpercből vontad le?-fontam össze a mellkasomnál a karjaimat, Gwen pedig bólogatott.
-Mondd csak, barátom, te vak vagy? Nem vetted észre, hogy nézett rád?
-Istenem, Gwen, ha tudnád, hányan néznek így rám naponta!
-Nem mellékes, hogy „ismeretlen okból” nem fejezted be a srác letolását.
-Mert… Mert biztos véletlen volt!
-De te akkor is letolod, ha véletlen volt, ha nem. Ha valaki rád löki, te akkor is képes vagy leordítani a haját.-Franc egye meg, jól ismer.
-Ez igaz…
-Ja, és majd elfelejtettem. Amikor felém fordultál, tiszta vörös voltál!-ez az, újból lángol az arcom. Köszi, Gwen.
-Mert dühös voltam?-kérdeztem ironikusan.
-Adam, ne csináld már, tudom, milyen, amikor dühös vagy. Ember… És még csodálkozol, hogy elkerül a szerelem. Mintha tiltakoznál ellene!
-Miért tenném? Tudod, hogy mennyire vágyom rá. Szar a szerelemről énekelni úgy, hogy semmit sem tudok róla.-panaszkodtam. Csak a szokásos.
-Akkor szimplán gyáva vagy. Gyerünk, menj oda hozzá, ott ül szegény egyedül.-bökött a disco másik végébe, én pedig a mutatott irányba nézve valóban megpillantottam a srácot, aki magányosan süppedt bele az egyik kanapéba. Tétován, bizonytalanul Gwenre néztem, ő pedig finoman meglökött.
-Menj már! Ebből még jó dolog is kisülhet. Mit veszíthetsz? –mosolygott kedvesen. És igaza is volt. Semmit nem veszítek azzal, ha összeismerkedem vele. Ha nincs meg az a bizonyos szikra, akkor el sem jutunk arra a szintre, hogy együtt járjunk. Maradunk barátok. és egy újabb barát sosem árt. Ugye? Lassan elindultam a srác felé kerülgetve az embereket. Ahogy közeledtem, egyre inkább féltem, de ez egyre kevésbé látszott rajtam. Sikeresen felvettem a magabiztos álcámat. Leülem mellé és rávillantottam a mosolyomat, amitől a rajongóim általában elolvadnak.
-Szia.-láttam, ahogy meglepve néz rám.
-Szia.-mosolygott vissza kedvesen. Aranyos a mosolya. Szépek a fogai. A szeme pedig ragyog, és az arca is angyali. Ne már Adam! Miket gondolsz itt össze!? Nem hiszem, hogy tetszenél neki. Vagy mégis? Oké, nagy levegő.
-A nevem Adam. Adam Lambert-mutatkoztam be és nyújtottam a kezem, mire a srác elnevette magát, megfogta a kezem és megrázta.
-Tudom, ki vagy. A nevem Christopher Angel.-Angel. Angyali, nem? Na jó, elég a bugyuta szóviccekből…
-Örülök, hogy megismerhetlek-mosolyodom el kedvesen, az arcom újból picit égni kezd. Csak remélni tudom, hogy nem piros az arcom. –Egyedül bulizol?
-Nos… a személy, akivel jöttem, épp az imént lépett le.-húzta el a száját.-Hihetetlen egy nőszemély.
-Ó, szóval barátnő?-érdeklődtem. Lehet, hogy hetero a srác. Amilyen hihetetlenül szerencsés vagyok, tuti, hogy az.
-Jaj, nem… Tudod… én is a fiúkat szeretem.-nevetett kínosan, mire elmosolyodtam szélesen. Talán még is összejön?
-Nem gáz, tudod, én is-mosolyogtam tovább.
-Bocs, hogy neked mentem… Véletlen volt.-sütötte le a szemét, mire én legyintettem.
-Ugyan már!-nevettem. Aranyos srác. Én lennék a legboldogabb, ha végre nekem is összejöhetne egy kapcsolat. Egy rendes, boldog kapcsolat, és végre nem csak a levegőbe énekelnék össze mindent a szerelemről, hanem alapja is lenne az egésznek. Egy kapcsolat, egy szerelem ténylegesen megadná az életem igazi értelmét. Ami eddig még hiányzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése