Blanka és Gwen ketten maradtak a
nappaliban az asztalnál. Tommy felment a
szobájába, Chris pedig kiment Adamhez. Meglátta a repedt telefont a földről,
majd körbenézett. Adam apró sziluettjét a kert végében pillantotta meg a kerti
padon ülve. Határozottan elindult felé, majd mikor BB ráemelte a tekintetét,
akaratlanul is lassított. Nézte, ahogy a térdeit felhúzva ül a padon a barátja
remegve. Lassan leült mellé, és a vállára tette a kezét.
-Jól vagy?-kérdezte halkan Adam mobilját az asztalra téve.
-Persze…-erőltetett fel egy gyenge mosolyt.
-Na mondd el, mi gáz van?
-Pittmanék minden áron keresztbe akarnak tenni-forgatta meg a szemét, majd a lábait a földre tette, és Chris felé fordult.-Lynn a lehetetlen viselkedésével kiakaszt, erre Monte…- Adam iPhoneja elkezdett rezegni az asztalon, majd megszólalt a csengőhangja. Egy lágy dallam csendült fel a készülékben. A tulajdonos a kezébe vette a mobilt, majd felsóhajtott.-Sajnálom, ezt muszáj felvennem. Szóval, ha megbocsátasz…-állt fel a padról, elhúzta a zöld telefon jelet az érintőképernyőn, majd a füléhez emelte a készüléket.
-Szia Viv, mondd.-szólt bele semleges hangon.
-Adam… Monte hívott.-szólt szelíden a telefonba Adam managere, Vivienn Levine.
-Azt a nevet… ne említsd nekem.-morogta Adam a telefonba, a hangjában nem tudta eltakarni a mérgét. Vivienne felsóhajtott.
-Megint felhúztad magad, mi…? Mondhatom én neked, hogy próbálj meg minél kevesebbet idegeskedni, de te minden hülyeségen felhúzod magad. Igazam van, vagy igazam van?
-Mi az, hogy minden hülyeségen!? Vivienne, Monte ki-lé-pett! Jövő héten koncert! Szerinted hogy a f*szban találok addig egy kib.szott szólógitárost!?-Adam szinte kiabálta a telefonba a szavakat. Nem Viviennet akarta bántani, egyszerűen nem tudta már uralni a hangját. Teljesen elöntötte a méreg, a szíve-lelke lángolt. Kitört a vulkán.
-Adam…-próbált közbeszólni Vivienne, de Adam csak mondta tovább a magáét, hogy mit rontott el Monte, mennyire rontotta el, és hogy mennyire megoldhatatlan a helyzet.-Adam… ADAM KUSS ÉS FIGYELJ MÁR RÁM EGY KICSIT!-rikoltotta a telefonba, mire Adam hangos morranását hallotta válaszul. Végre elhalgatott.-Hol vagy most?
-Nem jössz ide.-jelentette ki Adam ellentmondást nem tűrő hangon.
-Adam, mondd el, hol vagy. Rohadtul unom az óvó néni szerepét.-felelt mégis Vivienn sötéten.
-Basszus. Itthon vagyok, gyere csak. Mintha ezzel javítanál a helyzeten és megmentenéd a jövő heti koncertet…-mormogta Adam, majd lecsapta a szemeit megforgatva.
-Cica…?-lépett oda hozzá Chris.-Ki idegelt fel ennyire már megint?-simított Adam erős karjaira, érezve megfeszülő izmait a felsője puha anyaga alatt. Adam csak megrázta a fejét.
-A népességszám egy újabb személlyel fog nőni… Jön a managerem… Majd… bemutatom… -motyogta Adam. Nem akart Chrissel emelt hangon beszélni.
-Rendben. Figyelj, a kedvemért azért próbálj megnyugodni, oké? Nincs probléma amit nem tudnánk megoldani.-kulcsolta át Adam derekát a kezeivel. Adam tudott volna vitatkozni ezzel, de inkább csak visszaölelt. Nem látta értelmét egy újabb konfliktudnak. Volt abból éppen elég. Először Lynn, most pedig Monte. Illetve összezördült Viviennel is, bár tudja jól, hogy a lány nem haragszik rá, hisz tudja, hogy a kirohanása nem ellene irányult, hanem Monte ellen, illetve szimplán a dühét, vagyis annak egy csekély részét adta ki. Plusz egy jövőbeli konfliktust jelentett az a kisebb műsorszám, amit a teraszon lejátszott. Gwent ez nem tette éppen boldoggá, hisz Adamnek annyi esze nem volt, hogy legalább ne a teraszon intézze el a dolgot, vagy valahol máshol, ahol a húga nem hallja. Tudta, hogy ezt rendesen elrontotta, és ezt nem egy ember fogja az orra alá dörgölni. Csak álltak Chrissel az udvaron egymást ölelve. Mind eközben észre sem vették, hogy Tommy a teraszról figyeli őket vállát a falnak döntve karba font kezekkel.
-Jól vagy?-kérdezte halkan Adam mobilját az asztalra téve.
-Persze…-erőltetett fel egy gyenge mosolyt.
-Na mondd el, mi gáz van?
-Pittmanék minden áron keresztbe akarnak tenni-forgatta meg a szemét, majd a lábait a földre tette, és Chris felé fordult.-Lynn a lehetetlen viselkedésével kiakaszt, erre Monte…- Adam iPhoneja elkezdett rezegni az asztalon, majd megszólalt a csengőhangja. Egy lágy dallam csendült fel a készülékben. A tulajdonos a kezébe vette a mobilt, majd felsóhajtott.-Sajnálom, ezt muszáj felvennem. Szóval, ha megbocsátasz…-állt fel a padról, elhúzta a zöld telefon jelet az érintőképernyőn, majd a füléhez emelte a készüléket.
-Szia Viv, mondd.-szólt bele semleges hangon.
-Adam… Monte hívott.-szólt szelíden a telefonba Adam managere, Vivienn Levine.
-Azt a nevet… ne említsd nekem.-morogta Adam a telefonba, a hangjában nem tudta eltakarni a mérgét. Vivienne felsóhajtott.
-Megint felhúztad magad, mi…? Mondhatom én neked, hogy próbálj meg minél kevesebbet idegeskedni, de te minden hülyeségen felhúzod magad. Igazam van, vagy igazam van?
-Mi az, hogy minden hülyeségen!? Vivienne, Monte ki-lé-pett! Jövő héten koncert! Szerinted hogy a f*szban találok addig egy kib.szott szólógitárost!?-Adam szinte kiabálta a telefonba a szavakat. Nem Viviennet akarta bántani, egyszerűen nem tudta már uralni a hangját. Teljesen elöntötte a méreg, a szíve-lelke lángolt. Kitört a vulkán.
-Adam…-próbált közbeszólni Vivienne, de Adam csak mondta tovább a magáét, hogy mit rontott el Monte, mennyire rontotta el, és hogy mennyire megoldhatatlan a helyzet.-Adam… ADAM KUSS ÉS FIGYELJ MÁR RÁM EGY KICSIT!-rikoltotta a telefonba, mire Adam hangos morranását hallotta válaszul. Végre elhalgatott.-Hol vagy most?
-Nem jössz ide.-jelentette ki Adam ellentmondást nem tűrő hangon.
-Adam, mondd el, hol vagy. Rohadtul unom az óvó néni szerepét.-felelt mégis Vivienn sötéten.
-Basszus. Itthon vagyok, gyere csak. Mintha ezzel javítanál a helyzeten és megmentenéd a jövő heti koncertet…-mormogta Adam, majd lecsapta a szemeit megforgatva.
-Cica…?-lépett oda hozzá Chris.-Ki idegelt fel ennyire már megint?-simított Adam erős karjaira, érezve megfeszülő izmait a felsője puha anyaga alatt. Adam csak megrázta a fejét.
-A népességszám egy újabb személlyel fog nőni… Jön a managerem… Majd… bemutatom… -motyogta Adam. Nem akart Chrissel emelt hangon beszélni.
-Rendben. Figyelj, a kedvemért azért próbálj megnyugodni, oké? Nincs probléma amit nem tudnánk megoldani.-kulcsolta át Adam derekát a kezeivel. Adam tudott volna vitatkozni ezzel, de inkább csak visszaölelt. Nem látta értelmét egy újabb konfliktudnak. Volt abból éppen elég. Először Lynn, most pedig Monte. Illetve összezördült Viviennel is, bár tudja jól, hogy a lány nem haragszik rá, hisz tudja, hogy a kirohanása nem ellene irányult, hanem Monte ellen, illetve szimplán a dühét, vagyis annak egy csekély részét adta ki. Plusz egy jövőbeli konfliktust jelentett az a kisebb műsorszám, amit a teraszon lejátszott. Gwent ez nem tette éppen boldoggá, hisz Adamnek annyi esze nem volt, hogy legalább ne a teraszon intézze el a dolgot, vagy valahol máshol, ahol a húga nem hallja. Tudta, hogy ezt rendesen elrontotta, és ezt nem egy ember fogja az orra alá dörgölni. Csak álltak Chrissel az udvaron egymást ölelve. Mind eközben észre sem vették, hogy Tommy a teraszról figyeli őket vállát a falnak döntve karba font kezekkel.
*
Csak feküdtem az ágyamon a plafont bámulva egy forró zuhany után. Egy hosszú nap után nagyon kellemes volt a forró víz. Ellazította az izmaimat, megnyugtatott. A másik szobában a húgom már aludt egy szem kislányával. Olyan jó neki. Büszke lehet a kis törpére, hiszen már akkor meglátszott, hogy hihetetlenül okos, és ügyes kislány. Milyen kár, hogy az apja nem akarja látni. Ez nem csak az apjának veszteség, a kislánytól is egy olyat vett el, aminek szerves része kellene, hogy legyen az életének. Az a féreg jól lelépett a kislány születése előtt egy hónappal. Azóta én kaptam meg az "apa" szerepét. Én vittem játszótérre, én játszottam vele teadélutánosat... Nem jó ez így. Egy olyan férfire volt szüksége a húgomnak, aki igazi apja lehet a gyereknek, neki pedig igazi lelki társa lenne. Így nekem is lenne időm arra, hogy megkeressem azt, ami az én életemet tenné kerek egésszé. Már több mint egy évtizede sodródtam az árral. Amikor a gimi első napján megláttam Őt, akkor tudtam, hogy ő lenne a tökéletes nekem. Oda lépett a faliújsághoz, hogy megnézze, hova kell mennie. Éppen csak odaért, mikor egy nagy melák egy szőke bigét vonszolva maga után arrébb lökte, de ő nem szólt semmit. Csak megvárta türelmesen, amíg újból a kiíráshoz férhet. Türelmes, szelíd teremtés. Gyönyörű látvány volt. Egy igazi jelenség! Ó, annyira vonzott! Olyan jó lett volna oda menni hozzá, és beszélgetni. Megismerni, milyen ember is ő. Biztos vagyok benne, hogy nem csalódtam volna! Egy ilyen gyönyörűség nem lehet rossz ember. Látszik rajta, a kiszgárzása csupa jóságot áraszt! El is indultam volna felé, de abban a pillanatban egy szőke csaj lépett oda hozzá. Szép arca volt, amit még kedvesebbé tett a két kis gödröcske, amikor elmosolyodott. Bár szépségileg a közelében sem járt annak a személynek, akinek a mosolya beragyogja az egész világomat. Azóta is, ha meglátom egy képen, a szívem szorítani kezd. Vágyom rá, hogy újból lássam! Kell nekem! Olyan gyáva vagyok... Miért nem keresem meg? Hisz láttam már. Úgy lépett be a díszes helységbe, akár egy igazi díva! Vörösen tündöklő haját felváltotta a hollófekete színben pompázó tökéletes hajkorona. Az oldalán megint az a szőke csaj volt, aki folyamatosan az első naptól kezd e rajta lógott... Annyira unszimpatikus volt. Szinte irritált. Úgy éreztem, elvette tőlem azt, ami az egész földön csak is nekem teremtetett. És azt, akinek az egész földön csak is egyedül én lettem teremtve! Körbenézett mosolyogva, az emberek azonnal özönlöttek felé. Azok, akik bántották! Persze, most már kinőtte magát valakivé, és nyalnak neki. De ő csak kedvesen mosolygott, és mindenkivel váltott pár szót. Arra is rámosolygott, akinek gimi alatt egy kedves szava nem volt hozzá. Bezzeg én! Én kezdettől fogva csodáltam! Ha sikerült volna megismernem, ott hagyta volna azt a lányt, és csak velem lett volna! Hisz olyan volt, mint én. Visszahúzódó és félénk. De már nem volt az a bátortalan kisegér. A társaság középpontjává vált, amíg meg nem érkezett az izompacsirtából sörhasú kopasszá lett ex-nagymenő. Gyerekesen cinkelni kezdte, de életem csillaga pár mondatban leszerelte, majd méltóságteljesen vonult el. Micsoda csodálatos ember! Fantasztikus, ahogy helyben hagyta… Csak egy bibi van. Esélyem sem lett volna odamenni hozzá, vagy megkérdezni, hogy emlékszik-e rám... Bár hogy is emlékezne? Sosem vett észre. A nevemet sem tudta. Mindig csak elzárkózott, a lányhoz menekült, akárhányszor bántották… De ez meg fog változni. A sarkamra állok, és felkeresem. Mindent tudok róla. A matracom alatt fekszik a mappa, ahol minden egyes róla megjelent cikk, illetve infó meg van. A régi címe is, ahol még valószínűleg az édesapja lakik az élettársával. Meg van! Előszedtem a mappám, kinyitottam, kikerestem belőle a papírt, a villanyt felkapcsolva olvastam el a címet. Ez az. Elvigyorodva véstem az eszembe a betűket és a számokat. Amber, drága hugicám, holnap nem tudok a kis Heatherre vigyázni. Dolgom van. Fontos dolgom. A mappát visszacsúsztatva a matracom alá helyeztem a cetlit az éjjeli szekrényemre. Lehunytam a szemem. „Holnap fordul a kocka. Tudom, hogy vársz rám.”
*
Csak feküdtem az ágyamon a plafont bámulva egy forró zuhany után. Egy hosszú nap után nagyon kellemes volt a forró víz. Ellazította az izmaimat, megnyugtatott. A másik szobában a húgom már aludt egy szem kislányával. Olyan jó neki. Büszke lehet a kis törpére, hiszen már akkor meglátszott, hogy hihetetlenül okos, és ügyes kislány. Milyen kár, hogy az apja nem akarja látni. Ez nem csak az apjának veszteség, a kislánytól is egy olyat vett el, aminek szerves része kellene, hogy legyen az életének. Az a féreg jól lelépett a kislány születése előtt egy hónappal. Azóta én kaptam meg az "apa" szerepét. Én vittem játszótérre, én játszottam vele teadélutánosat... Nem jó ez így. Egy olyan férfire volt szüksége a húgomnak, aki igazi apja lehet a gyereknek, neki pedig igazi lelki társa lenne. Így nekem is lenne időm arra, hogy megkeressem azt, ami az én életemet tenné kerek egésszé. Már több mint egy évtizede sodródtam az árral. Amikor a gimi első napján megláttam Őt, akkor tudtam, hogy ő lenne a tökéletes nekem. Oda lépett a faliújsághoz, hogy megnézze, hova kell mennie. Éppen csak odaért, mikor egy nagy melák egy szőke bigét vonszolva maga után arrébb lökte, de ő nem szólt semmit. Csak megvárta türelmesen, amíg újból a kiíráshoz férhet. Türelmes, szelíd teremtés. Gyönyörű látvány volt. Egy igazi jelenség! Ó, annyira vonzott! Olyan jó lett volna oda menni hozzá, és beszélgetni. Megismerni, milyen ember is ő. Biztos vagyok benne, hogy nem csalódtam volna! Egy ilyen gyönyörűség nem lehet rossz ember. Látszik rajta, a kiszgárzása csupa jóságot áraszt! El is indultam volna felé, de abban a pillanatban egy szőke csaj lépett oda hozzá. Szép arca volt, amit még kedvesebbé tett a két kis gödröcske, amikor elmosolyodott. Bár szépségileg a közelében sem járt annak a személynek, akinek a mosolya beragyogja az egész világomat. Azóta is, ha meglátom egy képen, a szívem szorítani kezd. Vágyom rá, hogy újból lássam! Kell nekem! Olyan gyáva vagyok... Miért nem keresem meg? Hisz láttam már. Úgy lépett be a díszes helységbe, akár egy igazi díva! Vörösen tündöklő haját felváltotta a hollófekete színben pompázó tökéletes hajkorona. Az oldalán megint az a szőke csaj volt, aki folyamatosan az első naptól kezd e rajta lógott... Annyira unszimpatikus volt. Szinte irritált. Úgy éreztem, elvette tőlem azt, ami az egész földön csak is nekem teremtetett. És azt, akinek az egész földön csak is egyedül én lettem teremtve! Körbenézett mosolyogva, az emberek azonnal özönlöttek felé. Azok, akik bántották! Persze, most már kinőtte magát valakivé, és nyalnak neki. De ő csak kedvesen mosolygott, és mindenkivel váltott pár szót. Arra is rámosolygott, akinek gimi alatt egy kedves szava nem volt hozzá. Bezzeg én! Én kezdettől fogva csodáltam! Ha sikerült volna megismernem, ott hagyta volna azt a lányt, és csak velem lett volna! Hisz olyan volt, mint én. Visszahúzódó és félénk. De már nem volt az a bátortalan kisegér. A társaság középpontjává vált, amíg meg nem érkezett az izompacsirtából sörhasú kopasszá lett ex-nagymenő. Gyerekesen cinkelni kezdte, de életem csillaga pár mondatban leszerelte, majd méltóságteljesen vonult el. Micsoda csodálatos ember! Fantasztikus, ahogy helyben hagyta… Csak egy bibi van. Esélyem sem lett volna odamenni hozzá, vagy megkérdezni, hogy emlékszik-e rám... Bár hogy is emlékezne? Sosem vett észre. A nevemet sem tudta. Mindig csak elzárkózott, a lányhoz menekült, akárhányszor bántották… De ez meg fog változni. A sarkamra állok, és felkeresem. Mindent tudok róla. A matracom alatt fekszik a mappa, ahol minden egyes róla megjelent cikk, illetve infó meg van. A régi címe is, ahol még valószínűleg az édesapja lakik az élettársával. Meg van! Előszedtem a mappám, kinyitottam, kikerestem belőle a papírt, a villanyt felkapcsolva olvastam el a címet. Ez az. Elvigyorodva véstem az eszembe a betűket és a számokat. Amber, drága hugicám, holnap nem tudok a kis Heatherre vigyázni. Dolgom van. Fontos dolgom. A mappát visszacsúsztatva a matracom alá helyeztem a cetlit az éjjeli szekrényemre. Lehunytam a szemem. „Holnap fordul a kocka. Tudom, hogy vársz rám.”
*
Tommy szemszöge:
Szép az volt idő. Sütött a nap, ciripeltek a madarak, így egészen kellemes volt kint ácsorogni a teraszon, és Adaméket figyelni. Chris, a kis kretén próbált puncsolni Adamnek. Hogy nem küldte még el? Ha én mentem oda Adamhez ilyenkor, én már rég melegebb éghajlatra lettem volna száműzve. Tényleg nagy lehetett a szerelem… Pedig nem is töltöttek együtt valami sok időt. Adam, naív Adam… Féltelek, BB… Adam telefonja megcsörrent, és csodák csodájára felvette ahelyett, hogy pár kerttel arrébb hajította volna el. Tán rájött, hogy a managere akkor is megtalálja, ha Szibéria legeldugottabb kis sarkában bújik meg. Hű! Az elől a csaj elől aztán nincs menekvés… Pont egy ilyen ember kellett akkor Adamnek. Keménykezű irányító, aki egy-két szóból helyrepofozza. Ordított Adam… megint felhúzta magát. Szóval Monte kilépett. Nos, ehhez nem fűznék kommentárt… Chrissel összeölelkeztek… Istinit… Nyálas buzi… És Adam még mindig nem küldte el. Csoda… Valamiért rossz előérzetem van Chrissel kapcsolatban. Nem illik Adamhez. Nyal neki ezerrel, mint valami tacskó. Ha pedig nincs jobb dolga, akkor a laptopján ül. Senki sem tudja, mit művel rajta, csak folyton gépel valamit. Úgy elbújik egy sarokba, hogy egy légy ne lássa meg, hogy mit csinál… Érdekes egy srác. Körülbelül negyed órája állhattam a teraszon, mikor hallottam, ahogy egy autó parkol le a ház előtt, majd egyre halkul a motor doromboló hangja, míg végül teljesen elcsendesül. Micsoda forgalom van újabban… Hátra sem kellett néznem, már tudtam, hogy Vivienn az. Ki más? Ahol a szükség, ott a segítség. Adam éppen egy öt éves balfasz morcos harcos, és szüksége van Viviennre, hogy ráncbaszedje.
-Szia Viv-pillantottam rá mosolyogva, ő pedig széles vigyort villantva intett vissza, majd robogott is tovább Adamékhez. Jó, hogy az öklét nem kezdte el ropogtatni. Ki nem nézné senki belőle, hogy egy 30 éves férfinak játszik katonai kiképzőt… Van valami különös benne, ami megfogja az embert. Vivienn oda ért, és már kérdezősködött Adam problémájáról… Jól elbeszélgettek, Adam üvöltött egy sort, mire Viv képen vágta. Erre képtelen voltam nem elvigyorogni magam. Láttam, hogy Chris otthagyja őket, és épp felém tart. Megállt velem szemben.
-Kagylóztál, mi?-próbál némi szimpátiát színlelni, de nem jött össze neki. Átlátok rajta, mint a szitán.
-Nem nagyon hallottam innen, mit beszélgettek, bár ha Adam ordít, az utca is visszhangzik. Tudod, csodálom, hogy nem küldött el téged még…-Chris erre kérdőn meredt rám- Úgy értem, mást már rég elküldött volna a francba.
-Miért tette volna?-vonta fel a szemöldökét.
-Látszik, hogy nem ismered eléggé. Tudod, ha ideges, nem nagyon szereti a társaságot, inkább egyedül tombol. Viszont téged igazán szeret.
-Én is őt.-motyogta kissé meglepetten.
-Nos, ajánlom is. Érzékeny ember. Remélem, eszed ágában sincs kihasználni őt. –zártam le sötéten a mondandómat, majd hátat fordítottam neki, és bementem a házba. Hallottam, hogy Chris valamit még szól, de nem is figyeltem rá. Nem bízom benne… Valami nagyon nem stimmel ezzel a sráccal.
Szép az volt idő. Sütött a nap, ciripeltek a madarak, így egészen kellemes volt kint ácsorogni a teraszon, és Adaméket figyelni. Chris, a kis kretén próbált puncsolni Adamnek. Hogy nem küldte még el? Ha én mentem oda Adamhez ilyenkor, én már rég melegebb éghajlatra lettem volna száműzve. Tényleg nagy lehetett a szerelem… Pedig nem is töltöttek együtt valami sok időt. Adam, naív Adam… Féltelek, BB… Adam telefonja megcsörrent, és csodák csodájára felvette ahelyett, hogy pár kerttel arrébb hajította volna el. Tán rájött, hogy a managere akkor is megtalálja, ha Szibéria legeldugottabb kis sarkában bújik meg. Hű! Az elől a csaj elől aztán nincs menekvés… Pont egy ilyen ember kellett akkor Adamnek. Keménykezű irányító, aki egy-két szóból helyrepofozza. Ordított Adam… megint felhúzta magát. Szóval Monte kilépett. Nos, ehhez nem fűznék kommentárt… Chrissel összeölelkeztek… Istinit… Nyálas buzi… És Adam még mindig nem küldte el. Csoda… Valamiért rossz előérzetem van Chrissel kapcsolatban. Nem illik Adamhez. Nyal neki ezerrel, mint valami tacskó. Ha pedig nincs jobb dolga, akkor a laptopján ül. Senki sem tudja, mit művel rajta, csak folyton gépel valamit. Úgy elbújik egy sarokba, hogy egy légy ne lássa meg, hogy mit csinál… Érdekes egy srác. Körülbelül negyed órája állhattam a teraszon, mikor hallottam, ahogy egy autó parkol le a ház előtt, majd egyre halkul a motor doromboló hangja, míg végül teljesen elcsendesül. Micsoda forgalom van újabban… Hátra sem kellett néznem, már tudtam, hogy Vivienn az. Ki más? Ahol a szükség, ott a segítség. Adam éppen egy öt éves balfasz morcos harcos, és szüksége van Viviennre, hogy ráncbaszedje.
-Szia Viv-pillantottam rá mosolyogva, ő pedig széles vigyort villantva intett vissza, majd robogott is tovább Adamékhez. Jó, hogy az öklét nem kezdte el ropogtatni. Ki nem nézné senki belőle, hogy egy 30 éves férfinak játszik katonai kiképzőt… Van valami különös benne, ami megfogja az embert. Vivienn oda ért, és már kérdezősködött Adam problémájáról… Jól elbeszélgettek, Adam üvöltött egy sort, mire Viv képen vágta. Erre képtelen voltam nem elvigyorogni magam. Láttam, hogy Chris otthagyja őket, és épp felém tart. Megállt velem szemben.
-Kagylóztál, mi?-próbál némi szimpátiát színlelni, de nem jött össze neki. Átlátok rajta, mint a szitán.
-Nem nagyon hallottam innen, mit beszélgettek, bár ha Adam ordít, az utca is visszhangzik. Tudod, csodálom, hogy nem küldött el téged még…-Chris erre kérdőn meredt rám- Úgy értem, mást már rég elküldött volna a francba.
-Miért tette volna?-vonta fel a szemöldökét.
-Látszik, hogy nem ismered eléggé. Tudod, ha ideges, nem nagyon szereti a társaságot, inkább egyedül tombol. Viszont téged igazán szeret.
-Én is őt.-motyogta kissé meglepetten.
-Nos, ajánlom is. Érzékeny ember. Remélem, eszed ágában sincs kihasználni őt. –zártam le sötéten a mondandómat, majd hátat fordítottam neki, és bementem a házba. Hallottam, hogy Chris valamit még szól, de nem is figyeltem rá. Nem bízom benne… Valami nagyon nem stimmel ezzel a sráccal.
Adam szemszöge:
Hát ez isteni. Komolyan mondom, majd kibújok a bőrömből örömömben. Nem lehet felfogni, hogy egyedül akarok lenni!? A rohadt életbe is. Chris itt csimpaszkodik rajtam, Tommy úgy bámul, mintha életében nem látott volna még dühösen, és most Vivienn jön, hogy szokás szerint megparancsolja mit, miért, és hogyan csináljak. Egy percem nem lehet kidühöngeni magam? Na, lássuk a medvét.
-Adam.-szólalt meg Viv, karbafont kezekkel nézátt rám.
-Viv.-mormogtam válaszul, Chris még mindig rajtam csimpaszkodott. Be kellene mutatnom? Rohadtul de nincs hozzá kedvem.
-Elárulnád, megint mi a nyomorod?-sóhajtott
-Tippelj. Úgy tudom hívott az a barom.-szűkítettem össze a szemeimet.
-Igen, hívott, és mondta, hogy kilépett. Ha esetleg elárulnád, hogy ezen mi akkora tragédia, annak nagyon örülnék.
-Basszus. Eddig nem te emlékeztettél engem mindig, hogy jövő héten koncert lesz? Szerinted honnan szedek addig gitárost? A seggemből rángassak elő egyet? Esetleg tanuljak meg gyorsan gitározni? –tártam szét a kezeimet. Komolyan ötletem nem volt, mi a francot kellene tennem.
-Csillagom… -kezdte, de a szavába vágtam.
-Ne Csillagomozz, ne kezdd megint, Vivienne! Igenis marhanagy baj, hogy Monte kilépett, mert rohadtul de nem fogok még egy ilyen gitárosrt találni, érted!? És ki tudja, Lynn mi a frászt híresztel rólam! Felrobbanok az idegtől, ilyenkor ne Csillagomozz, ezzel csak jobban kiakasztasz!- Nagyon felidegeltem magam Monte miatt. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy tehette ezt velem! Velem! Basszus, annyit segítettem neki! A Citizen Vein óta ismerem! Hatalmasat sóhajtva tapasztottam mindkét tenyeremet a halántékomra, mire egy csattanást hallottam, és csípős fájdalmat az arcomon. Számíthattam volna Vivienne „józanító” pofonjára. Az arcomra tettem a kezem és picit megdörzsöltem a fájó részt, közben éreztem, hogy kezd bepirosodni. Összeszűkült szemekkel meredtem rá.
-Rendben Gyönyörűség. Ha összeszedted magad, ülj le.-mutatott a padra, én pedig kénytelen voltam leülni. Fölém hajolva folytatta:
-Nem bízol bennem, mi? Hányszor rántottalak ki ennél sokkal mélyebbről? Perez hülyeségeit sikerült a fandomoddal egy perc alatt elsimítani. És most itt hisztizel Monte miatt? Annyira unom már a dajka szerepét, nőj már fel, Adam!-tárta szét a kezeit, és nézett nagy kék szemeivel az enyémekbe. Szinte belefúrta a tekintetét az enyémbe, és fogva tartott. Szembeszéd… éljen.
-Jó, akkor most hogyan tovább?-emeltem égnek a szemeimet. Igen, ő biztos mindent jobban tud.
-Holnapra foglaltam termet erre a címre.-nyomott a kezembe egy cetlit.- Ott lesz egy meghallgatás, keresünk új gitárost neked. –Kissé hitetlenkedve néztem rá. Most ez a nő egy istennő, vagy álmodom? Kajak negyed óra alatt talált egy rendes termet… sőt, még reklámozni is tudta, ha ennyire biztos a dolgában. Néha szinte félelmetes, milyen messzire elér a keze…
-Kö.. köszönöm…-motyogtam, mire ő elmosolyodott, és a vállamra tette a kezét.
-Tudod, hogy köszönd meg, Szépség? Menj, be, vegyél egy forró zuhanyt.-eddig jó, de mi lesz vajon utána? Nem hinném, hogy masszőrhöz küldene lazulni egyet, habár jól esne.- Adj élet jelet Twitteren, mert már két napja világtrend a #WhereAreYouAdam...-húzta el a száját, majd folytatta.- Vegyél fel valami csini ruhát-vigyorodott el egyre jobban. Ajaj.-Azután told oda magad Gwenhez és Blanihoz, és ajánld fel nekik, hogy szépen elviszed őket valami flancos helyre vacsorázni engesztelésképp.-Bumm. Magyarul töltsek el egy egész estét velük kínos csendben, erőltetett mosollyal az arcomon, teljes parapuccban. Nem válaszoltam… Nem hinném, hogy ez, hű de jó ötlet lenne. Gwen biztosan mérges rám, Blani zavarban van, én meg úgy érzem magam, mint egy idióta… Sóhajtva végül bólintottam, majd körbenéztem, vajon mit reagál Chris. De hűlt helye sem volt. Sóhajtva felkeltem, Vivienn kitárta a kezét, ebből levágtam, hogy ölelést kér. Magamhoz öleltem kis vékony alakját, ő pedig megsimogatta a hátamat. Elengedtük egymást, együtt mentünk be a házba.
