21. Fájdalom

Adam szemszöge:
Már lassan kezdett sötétedni. A gondolataim zavarosak voltak, ide-oda cikáztak a fejemben, képtelen voltam őket logikusan összerakni. Elkezdtem egy mondatot, és egy másikat fejeztem be. Túl sok volt mindez nekem egyszerre. Vagy csak túlreagálom? Miért szólított Joshnak? Ki az a Josh egyáltalán? Mintha említette volna... De nem tudom felidézni! Istenem, ennél idegesítőbb nem létezik! Meredtem az útra, erősen szorítottam a kormányt, és csak mentem arra, amerre vitt az autóm, amerre fordult a kormánykerék. Nem érdekelt, hol vagyok, nem érdekelt, milyen messze vagyok az otthonomtól. Pontosabban az érdekelt, hogy minél meszebb legyek. A telefonom mellettem az anyósüésen megállás nélkül csörgött, és folyton Chris nevét írta ki a mosolygos képe alá. Oda nyúltam, és kijelzővel lefele fordítottam, erre a csengőhang szólt erősebben. Megfogtam, és bevágtam a hátsó- és első ülés közé, ahol végül elnémult. Most pedig a csend volt túl nagy. Semmi sem jó így, ahogy van! Ezt a csodásnak ígérkező napot egyetlen egy szóval rontotta el! Az egészet! Miért!? Nem értem, mit vétettem? Miért nem lehet egy rohadt párkapcsolatom, ami jól működik? Komolyan ez van nekem megírva? Forever alone? Annyi kérdés volt a fejemben, mire az egyikre elkezdeném keresni a választ, tíz kérdéssel odébb járok. Leparkoltam az út szélére, és erősen a kormányra csaptam, majd a hasamhoz szorítottam az élesen fájó kezemet... Francba... Ahogy kipillantottam a szélvédőn, egy sziluettet pillantottam meg, ahogy éppen felém közeledik.
Joshua szemszöge:
Alex éppen a dalszövegét másolta át egy papírra. Kis fecnikben volt az egész, mert a dolgokat mindig arra írja rá, amit éppen talál. Legyen az egy jegyzettömbből kitépett lap, egy post-it, esetleg egy szalvéta.Bár megesik, hogy a nap végére a karja van tele ilyenekkel. Az ágyon fekve bámulta a plafont, én pedig az íróasztali székével forogtam unalmamban. Nem beszélgetőpartnerre volt most szüksége, csak valakire, aki ott van mellette. Rápillantottam, ő pedig vissza rám. Elővettem a széles debil vigyoromat, hátha sikerül felvidítanom, de csak egy apró mosolyt kaptam cserébe, majd lehunyta a szemeit. Lábujjhegyen, hangtalanul osontam oda, és befogtam az orrát, mire ő hadonászva ült fel, közben rekedtes hangot gyömöszölt ki magából. Sikerült úgy orrbavágnia, hogy a földön találjam magam. Nevetve fogtam az orromat.
- Te állat! - néztem rá, ő pedig bocsánatkérően húzta el a száját, bár látszott, hogy egy mosolyt folyt vissza. Megforgattam a szemeimet mosolyogva. Lassn visszadőlt az ágyra, és a fél szemét rajtam tartva relaxált. mellette ültem a földön, és a szőnyeget piszkáltam elmélyedve a gondolataimban. Bő tíz percig méláztam, egészen máshol jártam fejben. Mint időben, mint térben... Mindebből a telefonom csengőhangja ébresztett fel. Egy ismeretlen számot írt ki, felvettem, és unottan szóltam bele, mire egy ismerős hang válaszolt nekem.
- Chris? - suttogtam döbbenten.
Gwen szemszöge:
Trace vészesen közeledett a húgom felé, hiába próbáltam megállítani, folyton a földn végeztem. Üvöltöttem Traceszel, segítségért kiáltoztam, a telefonomat a kezembe kaptam, de Trace kicsapta a kezemből erősen, majd rátaposott. Blani egyre csak hátrált a kanapé felé, én pedig nem tehettem semmit, hogy megmentsem a húgom attól a borzalmas embertől, ráadásul csak sejtettem, mit akar vele csinálni. Megragadta a sikítozó Blani kezét, én pedig újból nekitámadtam, de ismét lerázott. Blani is próbált szabadulni, de hiába. Trace túl erős ahoz, hogy egy lány szembe tudjon vele szállni. Nagyon féltem, rettenetesen. Remegtem egész testemben. Trace a kanapéra taszította Blanit, és fölé hajolva súgott valamit a fülébe, mire Blani kézzel-lábbal próbálta eltaszítani magától, de Trace akkor sem hagyta magát. Halk zörej hallatszott kintről, majd egyre gyorsuló futólépések. Túl gyorsan történt minden, a szemeim nem voltak képesek felfogni mi volt, csak a végkifejletet láttam. Trace ájultan feküdt a padlón, Blanit pedig egy ismerős férfi ölelte át szorosan. Közelebb lépvén hihetetlen megnyugvást éreztem, hogy láttam Tommyt, ahogy a remegő testet szorítja magához. Nem zavartam meg őket, csek leültem a földre. Nem igazán tudtam mit csinálni. Tommy rám nézett, és a fejével intett, hogy menjek oda én is, így az utasítást követve megöleltem őket. Hárman szorosan ölelkeztünk, mire nagy nehezen meg tudtunk mindhárman nyugodni.
Adam szemszöge:
Kissé ijesztő látni, ahogy a korom sötétben közeledik felém egy ismeretlen, beazonosíthatatlan alak. Mondjuk nő, feltehetőleg, tán csak útbaigazítást kér, vagy valami... De lehet, hogy egy elmeháborodott beteg állat, aki pisztolyt fog a fejemhez, és megfenyeget, hogy ha nem adok neki kiskoncertet, vagy roszabb esetben bújok ágyba vele, akkor lepuffant. Bár jobban végiggondolva, ha elmebeteg, akkor elmebeteg dolgokat is kérhet. Mondjuk tegyek úgy, mintha a macskája lennék. Utálom a macskákat... Vagy ki tudja, lehet, hogy azt követeli, hogy egyensúlyozzak végig valami láthatatlan deszkán, vagy játtszak vele lovacskásat... Megborzongtam ezekre a gondolatokra. Ahogy közelebb ért a személy, az autómból kiszűrődő fény megvilágította az arcát. Vivienn. Szélesen vigyorogva integetett, én pedig kinyitottam neki az anyúsülés ajtaját, ő pedig beült mellém.
- Szervusz, Kiscsillag! - bökött oldalba lelkesen. - Izgatott vagy a holnapi koncert miatt?
- Cső. Hú, rettenetesen... - mormogtam kissé morcosan, ő pedig nagyot sóhajtott.
- Neked már megint mi a fene bajod van? - tárta szét a kezeit.
- Lényegtelek - ráztam meg a fejemet, majd simítottam végig az arcomon mindkét kezemmel.
- Elmondod, vagy buzogánnyal verem ki belőled. - szóltam volna, de a számra tette a mutatóujját. - Ismersz. Nem ellenkezel, hanem kitálalsz. - Igaza van. Utálom, ha igaza van! Aj... Nincsen hozzá kedvem, fáradt és zaklatott vagyok!
- Jól van, jól van! - felsóhajtottam, majd bele is kezdtem. Mindent elmondtam neki. Hogy Chris túlzott Starbucksos látogatásai már nekem is feltűntek, aki nem arról vagyok híres, hogy szenzációs megfigyelő lennék, hogy láttam vidáman beszélgetni az egyik pultossal, hogy ma este Joshnak szólított, majd teljesen zavarba jött, én pedig eviharzottam otthonról.
- Szóval már megint idióta vagy. - csóválta meg a fejét.
- Én vagyok az idióta!? - kezdtem volna felháborodni, de az arcomba nyomta a tenyerét.
- Na ezt most fejezd be. Szóval ha jól értelmeztem, Chrissel majdnem volt egy kis etye-petye, mire Josh néven szólított. Te pedig elmenekültél a Saját házadból... Van fogalmad róla, hogy ez milyen hülyén hangzik? - az arcomra simított, én pedig csak becsuktam a szememet, és tízig számoltam, majd lassan bólintottam.
- Most hívjam fel, és közöljem vele, hogy húzzon a házamból? - vontam fel a szemöldököm.
- Csak szimplán menj haza. Tudod, szerintem kicsit túlreagálod. Chris szeret téged, nem igaz?
- Nem tudom, Viv... Tommynak gyanús, és most már nekem is. De én nagyon szeretem... - az utolsó mondatot csak leheltem.
- Hát menj haza hozzá! beszéljétek meg, és valószínűleg öt percbe sem fog telni, és minden rendben lesz. Ha nem kérdezősködsz, akkor magadat sem idegeled fel. Lehet hogy egy botlás volt az egész. Rendben? - mosolygott, én pedig bólintottam. - Jó éjt, Csillagom. - intett, majd kiszállt a kocsimból. Egy rövidet dudáltam, mire megfordult, és én apró mosollyal visszaintettem neki, majd indítottam is a motort.
Tommy szemszöge:
Öleltem szorosan a két nővért. Mind a ketten remegtek amiatt a szemétláda miatt. Hívtam a rendőrséget, majd Viviennt, aki értesítette Adamet. jót tesz majd Gwennek a legjobb barátja közelsége, én pedig Blanit vígasztalom. Részletesen elmesélték mi történt, majd Gwen beszámolt arról, ki is volt az ő életében Trace, valamint miket tett már akkor is. Nagyon is jó helye lesz annak a féregnek a börtönben. Trace miatt kissé felfordulás volt az előszobáan, és a nappaliban, így segítettem nekik rendet rakni, közben beszélgettem velük, tereltem a gondolataikat. Közben muszáj volt egyet belerúgnom Tracebe. Tudom, erkölcstelen és igazsságtalan, de ez a patkány megérdemli! Hihetetlenül felidegesített a dolog... Szerencse, hogy jól el tudom takarni...
Adam szemszöge:
Mentem haza, ahogy Vivienn tanácsolta. Leparkoltam a ház előtt, igyekeztem jó dolgokra koncentrálni, és pozitív energiákkal feltölteni magam. Szerencsére sikerült is. Feltrappoltam az emeletre, mikor a földszinten nem találtam Christ. A baj csupán az volt, hogy az emeleten sem volt sehol, hiába kiáltoztam a nevét. Elment... Adam, te marha..! A fejemre fogtam, mire megszólalt a vezetékes telefon.
- Haló? - vettem fel lelombozva.
- Szia, Adam... A mobilodon nem értelek el... figyelj, jó lenne, ha Gwenhez mennél.
- Valami baj van? - kérdeztem ijedten, az agyamban tátongó szomorúság helyét átvette a az ijedtség.
- Csak menj át. Kell nekik a támogatás.
- Rendben... megyek, megyek... - letettem a telefont, beugrottam a starbucksba négy forrócsokiért, majd indultam is Gwenékhez. Láttam a rendőrautót, ahogy egy rendkívül ápolatlan szeméyt szállítanak be a hátsó ülésre, majd elhajtanak vele... Bekopogtam, és Tommy nyitott ajtót. Betessékelt, suttogva elmesélt mindent nagy vonalakban.
- Hű... - hirtelen ennyi jtt ki a torkomon. Sokkolt a dolog...
- Adam! - Gwen rohanva ugrott a nyakamba, én pedig majdnem kilötyögtettem a forrócsokit. De most nem szóltam semmit, csak öleltem a szabad kezemmel, majd mikor Tommy elvette a forrócsokikat, akkor mindkettővel magamhoz szorítottam. - Olyan jó, hogy jöttél!
- Rendben vagy, Gwen? - mormoltam a kérdést a fülébe, igyekeztem megnyugtató hangon.
- Igen... - vágta rá- azt hiszem... már minden rendben.
- Börtönbe kerül az a barom egy életre, ugye? - kérdeztem kissé idegesen
- Remélem... erősen ajánlom neki. - felelte Tommy, majd visszaült Blani mellé a kezébe nyomva az egyik forrócsokit. Hajnalig beszélgettünk, egyikünk sem volt képes elaludni, hiába voltunk fáradtak. Engem pluszba aggasztott egy dolog: Merre van Chris?
Joshua szemszöge:
Megszereztem. Enyém az, amit akarok. Végre! Tudtam, hogy elérem. Bármi áron, de elérem. S most itt fekszik mellettem egy őrületes menet után. Még mindig szuszog. Magunkra húztam a takarót, és egy forró csókot leheltem az ajkaira.
- Ezt meg kell ismételnünk. - a hajába túrva csókoltam tovább
- Minél előbb-dünnyögte a csókba, majd láttam, hogy forró könnyek öntik el az arcát...

20. Emlékek

A szeplős, vörös hajú tini ismét az iskolában találta magát szemben egy vörös hajú lánnyal. Zsebre tett kezekkel nézett zöldes színű szemeibe várva, hogy porba tiporja az önbizalmát. Már megint...
- Na mi van, homárka? - vigyorgott szélesen a szemeibe. Még a platform tűsarkújában is alacsonyabb volt nála. - Nem tudod miből maradsz ki. De had mutassam meg! Nézd csak! - körbefordult illegetve magát, billentgetve a csípőjét, majd végigsimított a saját oldalán, Adam pedig csak megforgatta a szemeit, és karba fonta a kezeit.
- Ugye legalább szólsz, ha végeztél? - vonta fel az egyik szemöldökét a srác, Tracy pedig lassan körbejárta, hogy szövögessen valammi ördögi tervet. Nagyon nem tetszett neki, hogy a srácot hidegen hagyja bármit is tesz. Tracy kis vonulását pedig a hangos csengő zavarta meg, mely az első óra kezdetét jelentette, így az osztály szépen be is vonult a terembe. Gwen azon a héten nem ment iskolába, mivel eléggé lebetegedett, így az Adam melletti hely üres volt... Pontosabban lett volna, ha Tracy nem kapott volna az alkalmon, hogy egy teljes kémia órán keresztül kínozza szegény srácot. A tanár betipegett, hogy egy csodás tanuló kísérleti órát tartson. Minden párosnál volt egy tálca, ahol a szükséges anyagok voltak felsorakoztatva. Kaptak a tálcányi kémcső, és különböző anyagok kavalkádja mellé egy papírt is, ahova az elvégezendő kísérletek instrukciói lettek írva. Adam nagyot sóhajtott. Kezdődött az első kísérlet, és Tracy folyamatos piszkálódása...
- Adam, olyan béna vagy! Tudod, biztosan valami zsidó sajátosság... - Adam csak a szemeit lehunyva számolt magában tízig, majd érezte, hogy a lány megfogja a vállát. - Hé... Figyelsz te rám? - a lány hangja most valahogy kedvesebb és lágyabb volt. Kinyitotta a szemeit, és ismét a strandon találta magát 30 évesen világsztárként. - Hol jártál? - nevette el magát.
- Ne haragudj... - mosolygott- Folytasd csak, figyelek - füllentette ismét, mire Tracy megint csacsogni kezdett. Meddig kell még ezt elviselnie?
Alex szemszöge:
Este Josh átjött hozzám, mivel a szőke srácot nem tudta este sehová elhívni. Ezt természetesen tagadta előttem, de én átlátok rajta. Nyitott könyv számomra a legjobb barátom. Nos, nem is sértődöm meg, sőt, örülök, hogy talált magának valakit, akiért harcolhat. Csak kár, hogy a csávó foglalt.
- Alex, olyan aranyos! Jó a humora is, egyszerűen jó fej! Te mit gondolsz róla? - itt tartott egy kis szünetet, én pedig csak az asztalra könyököltem. - Ja, bocsánat... kiment a fejemből hogy gond van a hangoddal... - erre csak elmosolyodtam aféle "Örülök, hogy leesett" nézéssel. - Nos... Nem érdekel, ki a pasija, nekem kell ez a srác. Végre értelmet nyert az életem. - ábrándosan tekintett a nagy büdös semmibe, én pedig megforgattam a szemeim. Josh, drága Josh, ha tudnád, mekkora szart fogsz ezzel kavarni... Biztosan kell ez neked? Jó lenne, ha el tudnám neki magyarázni, mennyire rossz ötlet más párját lenyúlni, és hogy milyen pontosan tudom, hogy milyen érzés lesz majd annak a szerencsétlennek, akitől le lesz nyúlva a szőke... Már pedig ahogy én ismerem a szívtipró meleg legjobb barátomat, úgy le lesz nyúlva, mint a huzat... Meglengettem előtte a kezem, hogy visszarántsam a földre, mire mosolyogva kért elnézést. Fogtam egy tollat és papírt, majd rá is vetettem a macskakaparáshoz hasonló betűimmel a kérdésemet: "Nem gondolod, hogy botrány lesz abból, ha lenyúlod Christ a mostani párjától?" Oda toltam elé a lapot, ő pedig elolvasta. Fújt egyet majd legyintett.
    - Most őszintén. Nézz rám, szerinted érdekel? Végül is nem az elnők párját nyúlom le, csak egy egyszerű emberét. - vigyorgott szélesen, mire én írtam a választ: " Ezt sosem tudhatod." - Az lehet, de kevés az esélye, hogy valami olyan ember palija, aki a világ szeme előtt van... Akkor egyébként sem flörtölgetne velem.
Sóhajtva keltem fel és húztam a konyhába. Inkább hagytam a dolgot, és nekiláttam egy forró tea elkészítésének. Nem láttam sok értelmét folytatni a beszélgetést. Ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni...
Gwen szemszöge:
    Dermedten álltam az ajtó előtt földbe gyökerezett lábakkal, és eltátott szájjal. Nem hittem a szememnek. Azt az embert láttam magam előtt, akire a legkevésbé sem számítottam. Az az ember, aki a legrosszabb rémálmaimba tért vissza kísérteni, aki után hosszú ideig nem gyógyultak be a sebeim. Aki annyit bántott, és nem elég neki! S most visszatért, hogy ismét felszakítsa az összes heget, és újabb tüskéket döfjön belém? Nyeltem egy nagyot, összeszedtem magam, és becsaptam az ajtót, de az nem csukódott be. A férfi a lábával akadályozta az ajtó becsukódását, és én nem tudtam ebben az állapotban semmit tenni. Remegtem, rettegtem, a hideg futkosott a hátamon. A legborzasztóbb rémálmom vált valóra azzal, hogy viszont látom. Azt hittem, nem tudja a címem! Vajon hogyan talált rám? Bár nyelné el a föld!
    -Trace... - leheltem erőtlenül, ő pedig ijedtségemet látva szélesebbre húzta önelégült mosolyát, és nekitámaszkodott az ajtónak. Csak ekkor pillantottam meg a kezében lengedező üveget, amelyben alig volt pár csepp alkohol. Tudtam, hogy a válásunk óta összetört... de ennyire? Mi lesz most? Hátrálni kezdtem. Ha akkor is erőszakod és agresszív volt... mi lesz most!?
    - Gwen. -mondta mély füstös hangon, amelyben volt valami rekedtesség... benne valami olyan színnel, amely megrémisztett... Tett felém pár lépést, de meg kellett kapaszkodnia a szekrényben. - Elhagytál... te ribanc...
    - Trace... kérlek... ne... - hebegtem rémülten. Jól ismertem már... Sajnos. Nem akartam balhét, és azt sem, hogy bántson. Ráadásul most Blani is veszélyben van, mivel itt van velem!
    - Nézd csak, mi lett a jó öreg Trace bácsival! Hát nem csodálatos? - tárta szét izmos karjait, melyen feszült a koszos, szakadt ing. Ápolatlan volt. Látszott rajta, hogy rettenetesen elhanyagolta magát. Az egykor rövid barnás haja most az arcába hullott, sima arcbőrén megjelentek a ráncok... Ijedten figyeltem, nem akartam semmit mondani, nehogy ennél jobban is felidegesítsem. - Ez mind a te hibád, te... te rohadt mocskos sarki ribanc, te! - üvöltötte, mire Blani kikukucskált a nappaliból, Trace szeme pedig megakadt rajta.
    - Blani menj innen, gyorsan.. Kérlek! - figyelmeztettem, hogy jelezzem neki, hogy aki ismeri ezt az embert, annak java sosem származhat belőle.
    - No, ki ez a pipi? Csak nem a kis hugicád? - megcsipkedte az arcomat, én pedig lassan húztam el a fejemet.
    - Őt hagyd békén, kérlek. - kérleltem folytott hangon, mire felmorrant.
    - Te csak ne mondd meg nekem, mit tegyek. Még a végén nagyon megjárod. - azzal félre lökött, és elindult Blani felé, én pedig belekapaszkodva próbáltam visszatartani.
    - Trace ne érj hozzá! - sipítottam a fülébe, mire az arcomba könyökölt, én pedig hangos nyögéssel ültem le a padlóra. Nem… Nem teheti ezt... A hugommal nem!
Tommy szemszöge:
Csöveztem vagy másfél, vagy két órán keresztül a sportmedencében időnként átvándorolva a meleg vizes tojásfőzőbe. A tojásfőző tele volt nyanyákkal, a sportmedencében pedig csak pasik voltak. Illetve ha megjelent nagy ritkán pár jó csaj, és esetleg netalántán oda jöttek hozzám, váltottam velük pár szót, de egyik sem volt az esetem. Vagyis visszagondolva a fele minimum az volt, de különösebben nem keltették fel a figyelmem… Mi a frász van már velem? Én is kezdek felmelegedni Adam mellett, mint Pittman? Erre a gondolatra halkan felnevettem, és megráztam a fejem, majd kimásztam a medencéből, és elindultam, hogy megkeressem a két galambot. Mezítláb kimondottan jól esett tapicskolni a füvön, de sajnos ez időnként nem adatott meg, így a forró betonon kellett végigugrándoznom, és egyszer rádobbantottam a még forróbb fémre, mire a talpamról leégett ami csak le tudott onnan égni, azt hittem ordítok, ehelyett csak nyögtem egyet. Ezek után belegázoltam az összes hideg vizes medencében, sőt annak a lábmosójába is, hogy valamelyest hűtsem a sajgó talpam. Adaméket a gyerekmedencében pillantottam meg. Hát hol is máshol? Meg sem lepődtem. Na de ott is nem hogy belemennének a „mély” részbe, kifeküdtek napozni. Arcon csaptam magam, majd közeledve feléjük sikeresen felfedeztem, hogy valami bigével tracspartiznak. Nem érdekel, oda kontárkodtam. Levágtam magam a vízbe, hogy a lehető legjobban összefröcsköljem őket. Nem örültek neki, Adam csúnyán nézett rám, én pedig szélesen elvigyorodtam.
    - Gonosz vagy, Ratliff. – jelentette ki tárgyilagosan, én pedig egy „Tudom”-mal feleltem nevetve.
    - Cső, Tommy vagyok. – nyújtottam a kezem a csajnak, aki nagy szemekkel motyogta a nevét.- He? Stacy?
    - Nem, hanem – és ismét elmotyogta a nevét.
    - Mi? Kacey? – erre megint megrázta a fejét, és ismét elmotyogta. – Á, Lacey! Szép neved van! – bólogattam mosolyogva, de közel sem voltam biztos abban, hogy komolyan az a csaj neve. Van egyáltalán olyan név? Azt hiszem…
    - Tracy, te idióta – felelte Adam, és kaptam tőle egy tockost.
    - Ember, anyád tud róla, hogy egy barom vagy?- rávetve magam birkóztam le nevetve:    - Ne, Tommy! – kapálódzott.- Vizes lett a hajam! – próbált eltolni magától, mire én mégjobban bevizeztem a haját, majd elengedtem.
    - Istenem, Adam, mi vagy te? Hisztis kislány? – nevetve néztem, ahogy csöpög a hajából a víz, és fújtatva, dühösen néz rám, ami még inkább arra késztetett, hogy röhögjek. Chris is felkuncogott mellette. Ja.. Ez is itt van.
    - Cső, Csíra, nem mész Starbucksba? – vigyorogva kacsintottam rá, mire ő is dühösen nézett rám, majd felkelt.
    - Magatokra hagylak… Adam, hozzak valamit? – engem meg sem kérdez a Kertitörpe… Na szép!
    - Kicsim, egy Frappuchinonak nagyon örülnék. –mosolyogva húzta le a kezénél fogva és a szájára puszilt, majd elengedte, Chris pedig elballagott.
    - Hogy bírod a Szőke ciklont? – csóváltam a fejemet.
- Ugyan, Tommy, ha nem piszkálnád folyton, és megpróbálnád megismerni, hidd el, irigy lennél rám! – felelte magabiztosan, én pedig úgy kiröhögtem, mint a szart, erre felhéborodva nézett rám, és ott hagyott.
    - Ne már, tesó, ne csináld már! – mentem utána nevetve. – Tudod, hogy csak húzlak.
    - Tudom te seggfej. – birkózott le a földre.
    - Ezt elég… agresszívan adtad a tudtomra – nevettem – Gyere menjünk a sportmedencébe úszni egyet.
    - Rendben. – bólintott, majd leszállva rólam el is indult.
    - Vigyázz a betonnal! – figyelmeztettem, és mentem utána.
    - Papucs, nagyokos – vigyorogva vette fel a saruját, én pedig a mutatóujjammal felé böködve jeleztem, hogy kivételesen igaza van. Én is felkaptam a lábbelimet és a sportmedencéhez érve bosszúból a vizes hajáért szépen belelökött, majd utánam ugrott.
Alex szemszöge:
Végre készen lett a dal. Már csak el kellene énekelnem párszor, majd felvennem a telefonomra. Reméltem, addig nem felejtem majd el. A papírjaimat a zsebembe tuszkoltam látva, hogy egy seregnyi vendég tódul be az ajtón. A francba... Amikor fél óánként egy-egy emberke, esetleg kettő betéved, az egészen kellemes, de  amikor tíz percem sincs, hogy vagy ötvenet kiszolgűljak, utána a belem kiköpöm. Mindenki mondta a magáét, siettetett, Josshal meg úgy ugráltunk csettintésre mint a bolhák. Lili meg hozta a formáját lassított felvételben. Most még rá is vettem volna magam, hogy ráenne egy hátrány, ha egy icipicit csipkedné magát. Nos, míg ő sikeresen kiszolgált hat embert, mi Josshal felesben kiszolgáltuk a maradékot, majd fáradtan rogytunk le a székünkre.
    - Ez jó volt, mi, haver! - vigyorgott rám lelkesen, én pedig szúrósan néztem vissza rá. - Értem, értem, neked nem tetszett... - nevette el magát, én pedig az ajtó fele néztem, és megint megpillantottam a szőkét. Ma már harmadszor. Felsóhajtva böktem meg a lábammal Josht, és intettem a fejemmel a gyerek felé, ő pedig ahogy meglátta, már pattant is fel,  hogy kiszolgálja. Hosszas beszélgetés után kérte csak a két karamellás frappuchinot, majd Josh... Na nem... Ilyen nincs. Esküszöm megütöm... A szájára puszilt! A gyerek szerencsére csak vörös fejjel motyogott egy helót és elhúzott. Josh felém fordult vigyorogva, de a pofonommal találta szemben magát.
    - Neked meg mi bajod van, ember!? - kérdezte felháborodva, és pedig megpróbáltam kierőszakolni magamból valami suttogás féleséget.
    - Foglalt a srác, te idióta! - ez meglehetősen szánalmasra sikeredett, de Josh arcán láttam, hogy elgondolkozik a dolgon. Legalább volt valami hatása. Ha nem is sok, de volt. Ez valamilyen szinten megnyugtatott...
Adam szemszöge:
Tommyval már a pokrócon ültünk átöltözve száraz ruhába, mire Chris megjött a Starbucksból. A kezembe nyomta a jeges italt, én pedig egy csókkal köszöntem meg neki, ő pedig épphogy viszonozta. Láttam rajta, hogy valami baj van.
    - Mi a baj, Husi? - kérdeztem aggódva, és a tarkójára simítottam, ő pedig mosolyogva rázta meg a fejét. - Na, ne füllents nekem - pusziltam az arcára, ő pedig letette az italát, és feltérdelve ölelt magához egy "szeretlek"-et suttogva a fülembe. Ez abszolút kibillentett az egyensúlyomból, és nevetve dőltem el vele a fülébe duruzsolva, hogy "én is téged" .
    - Gyerekek, moderáljátok magatokat, nyilvános helyen vagytok! - rótt meg minket Tommy drámaian a homlokára téve a kezeit, én pedig egy utolsó puszit nyomva Chris szájára ültem fel.
    - Inkább menjünk most haza.
    - Rendben - bólogatott Chris, én pedig Tommyra néztem.
    - Én átugrom Blaniékhoz - vigyorodott el szélesen, én pedig vigyorogva vonogattam a szemöldökömet neki, mire vállba boxolt.
    - Igen, tudom! Én is a szemedre hányhatnám minden második lépésedet a Szőke közelében! - fonta karba a kezeit.
    - És meg is teszed - nevettem fel.
    - Az már más kérdés. - öltötte ki a nyeévét, majd összepakoltunk, Tommyt kiraktam Gwennél, majd Chrissel mentünk tovább. Mintva picit meghibbant volna, megfogta a kezemet, és felvonszolt az emeletre. Hm... Tetszetős! Követtem, majd az ágyra löktem, és felette támaszkodva csókoltam.
    - Chris - leheltem a szájába.
    - Adam! - felelte válaszul, mire kuncogva újra a fülébe súgtam a nevét.
    - Josh...- hallatszott a szájából a név,amely valóságos villámcsapásként hasított a szívemb, én pedig abban a pillanatba váltam el tőle, és álltam fel.
    - Mi van!? - kérdeztem kissé hisztérikusabban a kelleténél.
    - Öm... Az a név is illene rád. - felelte talán túlságosan is hadarva. Rohadtul nem győzött meg, a szívem hevesen kalimpált, és olykor pár ütemet kihagytott, aztán folytatta a dobolást.
    - Ki az a Josh? - kérdeztem szúrósan nézve rá.
    - Nyugi, Adam, Kicsim, kérlek... - próbálta javítani a helyzetet, de én szinte a könnyeimmel küszködve viharzottam ki a szobából hangosan becsapva az ajtót, majd a bejárati ajtót elhagyva ültem be a kocsimba erősen rámarkolva a kormányra. Fogalmam sem volt, hova mehetnék, de indítottam, ráléptem a gázra, és csak mentem amerre éppen vitt az út...

19. Ne már!

Chris szemszöge:
Rákérdezett Josh kilétére… Gyorsan végigfuttattam a lehetőségeket az agyamon, bár magam sem értem miért. Hiszen ki ő nekem? Egy srác, akit most ismertem meg pár napja, és ennyi.  De mégsem szeretném neki elmondani… Pedig igazán nem lenne belőle semmi baj, hiszen Adam nem féltékenykedne. Éreztetem vele, hogy szeretem és kész.
- Senki, csak… beszélgettünk pár sort. – mosolyogtam rá, hogy megnyugtassam – Nyugi, igazán semmit sem jelent számomra. – mintha valami piros gomb villant volna fel az agyamban jelezve, hogy füllentettem, de megpróbáltam nem figyelni rá. Úgy is csak félrevezet! Remélem is, hisz ahogy ismerem magam, nem tudok ilyesfajta kísértéseknek ellenállni, Adam pedig az utolsó ember akit megbántanék. Márpedig ha a fejemben annak a bizonyos gombnak igaza van, akkor igenis az első lesz akinek fájdalmat okozok...
Alex szemszöge:
Fogtam a papírjaimat, amikre a kis dalszövegfoszlányokat írtam, és elvonultam a konyhafélének kikiáltott részlegbe. Nem voltam kíváncsi arra, hogy a legjobb barátom flörtölget… Ráadásul a gyerek párkapcsolatban is él. Inkább a dalszövegek összeillesztésével voltam elfoglalva. A rendszertelen sorok között keresni az összefüggést, és valami értelmes szöveget kihozni belőle. Ha a torkom teljesen rendbe jön – remélem, addig nem halok éhen – akkor majd a bárban is előadom. kíváncsi leszek, mit reagálnak rá az emberek. A műsor is valamivel változatosabb lesz. Minden nap ugyan azt a 15 dalt elénekelni? Aztán ha van még idő kezdeni a repertoárt előröl… Hihetetlenül unalmas, de végül is nem mindegy? Kapok érte pénzt, tudom fizetni a rezsit. Bár most pár hétig meg leszek szorulva, ha a hangom állapotát nézzük. A dalszövegre néztem, majd az üvegajtón keresztül Joshra. Hátrébb vonultam, majd megpróbáltam valami hangot kicsikarni a torkomon, de a csodás kísérlet rekedtes köhögésbe fulladt. Josh be is nézett az ajtón, nem-e fulladtam meg…
- Alex, rendben vagy? – fürkészte az arcomat. Éljen… Egy béna mosollyal intettem, és mondtam volna, hogy „Persze, minden rendben!” , de ennek egy újabb köhögés lett az eredménye. Erre csak rosszallóan megcsóválta a fejét, és vissza ment a pulthoz, hiszen nem szabad leállnunk. Szerencsére van még egy munkatársunk, Lili, bár ő nem zavart túl sok vizet. Csendesen szolgálta ki az embereket, de magába zárkózott. Érdekes egy lány volt…

Adam szemszöge:
Nos, Chris megvan, a lányok elmentek valahova… Három bolond pali mit talál ki? Menjünk strandra! Nos, rendben. Haza mentünk, és bepakoltunk egy nagy sporttáskába. Miket? Nos, ami esetleg szükséges lehet. Magyarul mindent amit találtunk. Hármunknak négy úszószemüveg, öt törölköző, egy napernyő, amit persze nem a táskába tettünk. Vittünk matracot is, bár a jó isten sem tudja minek, hiszen ott nem is lehet használni a medencékben. Nem hogy a medencéből, magáról a strandról repítenek ki minket. Mondjuk félnek attól, hogy ez esetben lehordom őket Twitteren, így inkább szépen megkérnek arra, hogy hanyagoljam a nagyon, sőt, rendkívül gyönyörűséges matracom használatát, inkább matrac nélkül mutassam fenséges tökéletességemet a medencékben. Fantasztikus, amikor ilyen szavakkal kérnek tőlem dolgokat, amiket egyszerű embertől trágárkodás nélkül képtelenek lennének közölni. Viccesnek találom, magamban mindig jókat nevetek. Illetve ha az illető hallótávolságon kívül van, akkor örömömnek hangot is adok. Tommy pedig csatlakozik, és az elhangzott magasztaló szavakkal cukkol. „Adam, vidd arrébb azt a fenséges segged!” illetve „Na, vidd a tökéletességedet az árnyékba, míg leég nekem az a fenséges pofid!” és társai. Végezve a pakolással bedobtuk a kocsiba a „kis” motyónkat, Chris beült az anyósülésre, Tommy hátulra, én pediga  volán mögé. A kulcsot finoman elfordítottam, mire a csodaszép autóm halkan feldorombolt nekem, akár egy kicsi cica. Ez az, bébi! Lassan helyeztem a lábam a gázpedálra, majd nyomtam le, mire az autó megindult.
- Adam, el is felejtettem, mi van Keishaákkal? Azt mondtad ők is jönnek. - érdeklődött út közben Tommy. Basszus, el is felejtettem nekik mondani...
- Kaptam egy fülest, lemondták. Majd a koncert után csatlakoznak be. - mosolyogtam Tommyra a visszapillantóban, és láttam, hogy Tommy bólintott.
- Azért mondhattad volna. A szerelem kárósítja a memóriát, vagy mi van? - csipkelődött szélesen vigyorogva.
- Igen, Tommy, ügyes vagy, ez orvosilag igazolt tény. - nevettem el magam, majd Chrisre pillantottam, aki elgondolkozva bámult ki az ablakon. Az útra és Chrisre egyaránt figyelve észrevétlenül csíptem finoman oldalva, mire ő összerándult, és kislányokat megszégyenítően sikkantott egyet. Erre Tommy keresztbefeküdve szakadt a hátsó ülésen, én pedig kuncogva sandítottam Chrisre.
- Hol jártál, Szivi? - vigyorogtam rá, ő pedig dühösen méregetett, miközben leparkoltam a strand előtt.
- Ez nem volt szép! - rótt meg surcásan, de én egy pillanat alatt kiengeszteltem egy forró csókkal. Tommynak valami különleges érzéke van hozzá, hogy elrontsa a romantikus pillanatokat. Ezúttal például hangusan cuppogni kezdett a háttérben. Legalább rakott volna be valami hegedűszót zenei aláfestésként, ha már poénkodni akart. Minden esetre én felkuncogva zártam le a csókot, és döntöttem a homlokomat Chrisének, miközben ő az arcomra simított. Pár másodpercig így maradtunk, majd kikecmeregtünk a kocsiból, fogtuk a motyónkat, és megindultunk a strand felé. Vettem három napi jegyet, majd kerestünk valami jó kis árnyékos helyet. Tommy lekapta magáról a pólóját, és a kék-fehér mintás fürdőnacijában már csobbant is a vízbe. Mikor pár másodperc múlva felbukkant, a haja az arcára volt lapulva. Legnagyobb örömére az arcában találta a fényképezőgépemet, ami meg is örökítette ezt a szent pillanatot.
- Ezért még kapsz, Lambert. - mormogta összeszűkült szemmel, majd lelocsolt.
- Most félnem kellene, Ratliff? - léptem egyet hátra még mindig vigyorogva.
- Nem ártana - vigyorgott vissza ördögien, mire felnevettem, és visszasétáltam Chrishez. Együtt leterítettük a pokrócokat, majd mi is levettük a felsőnket. Chrisen szexi lila alapon fehér virágos fürdőnadrág volt, rajtam pedig egyszerű világoskék. Amiben a paparazzival verekedtem... Emlékeket őriz ez a ruhadarab. Nevetnem kell amikor rá gondolok. El is nevettem magam, Chris pedig kérdően nézett rám.
- Csak eszembe jutott a paparazzis eset. - mosolyogtam, erre Chris is elnevette magát.
- Arról olvastam. A képek ütnek. Ahogy bemutatsz a ducklips effektussal... Imádlak, Cica! - vigyorgott rám, én pedig nem bírtam ki, a szájára pusziltam, s ő abban a pillanatban viszonozta.  kedvéért megismételtem azt a bizonyos ducklips effektust, mire jót nevetett. imádom a nevetését, annyira édes, és mégis szexi. Látszanak a gyönyörű fogai is, és valósággal felragyog az arca. Nyújtotta a kezét felém, én pedig megfogtam azt, és együtt futottunk a medence felé, majd elrugaszkodtunk a földtől, és pár pillanattal később már a víz alatt néztünk egymásra. Ahogy kiértem a víz felszínére, Tommy fancsali fejjel nézett rám.
- Most komolyan itt fogtok nekem órákon át nyáladdzani?
- Az a bajod, hogy nem csajoztál be! - böktem a mellkasára, mire elfintorodott, ami azt jelenti, fején találtam a szöget. - Haver, nézz körül, egy csomó jó csaj van, szerintem a fele a tied lehet kapásból. Neked csal válogatnod kell. - kacsintottam, ő pedig fellelkesülve indult csajozós körútra. De úgy, mint akit szólított az ura. Szó nélkül megindult. Chrissel pedig kettesben maradtunk. Egy ideig pislogtunk Tommy után, majd karon ragadtam, és áthúztam a gyerekmedencébe. Fokozatosan mélyült akár egy tengerpart, csak ennek nem homokos vagy kavicsos volt az alja, hanem sima beton. A körülbelül bokáig térd alattig érő vízben leültem, ő pedig mellém. Közben láttam, hogy egy-egy felnőttnek a medence közepén már derékig ér a víz. Átkaroltam Christ, és végignéztem a gyerekeken. Amikor Neillel kicsik voltunk, mi is sokszor voltunk strandolni, és folyton egymást szivattuk a gyerekmedencében.
- Mondd csak, nagyon haragszol, hogy leléptem a próba végéről? - nekidönttte a vállamnak lehajtott fejét.
- ugyan, Édes, dehogy haragszom! - mosolyogva pusziltam a fejére. - Nem tudok rád haragudni. - hajoltam volna le, hogy az arcára puszilja, de hangos csobbanás hallatszott mellettem, és egy adag víz az arcomban kötött ki.
- Hé! - néztem meglepődve egy körlbelül 5 éves gyerekre, aki szenvtelenül vigyorgott az arcomra. Kísértetiesen hasonlítottak a szemei...
- Josh! Nem szabad másokat fröcskölni, mondtam már! - lépett mögé az anyja, én pedig kissé elképedve néztem rám. - Ne haragudjon Uram... - elakadt a szava, mikor találkozott a tekintetünk, és szélesen elvigyorodott. - Adam! Szia! Ne haragudj Josh miatt.
- Szia. Semmi gond. -mosolyogtam vissza Tracyre, a volt osztálytársamra. Troy után ő volt az, aki a legjobban zaklatott. Ha pedig nem azzal volt elfoglalva, akkor Troynak szurkolt. Most pedig jött jópofizni nekem.
- Mesélj, mi van veled? - érdeklődött széles vigyorral. A kissrác elszaladt, ő pedig leült mellém. Annyi az édeskettesnek... - Ő a barátod? Szia, Tracy vagyok, Adam volt osztálytársa! - nyújtotta a kezét Chrisnek.
- Chris. - rázta meg a lány kezét, de pont annyira örült a jelenlétének, mint én.
- Na mesélj, Adam, mi van veled mostanában! - folytatta lankadatlanul.
- Semmi különös. Éldegélek. - válaszoltam, majd kelletlenül tettem fel a kérdést, amit ilyenkor szokás. Hiába, udvarias vagyok. - És veled mi újság? - Csak ne kezdj el órákig pofázni, könyörgöm! Magamban fohászkodtam az Úrhoz, hogy ne kelljen hosszasan a fecsegését hallgatnom. Pedig nem hiszek Istenben...
- Jaj, édes vagy, hogy megkérdezted! - kuncogva simított az arcomra, amit nem tudtam mire vélni, Chris pedig nem tetszésének úgy adta jelét, hogy jobban hozzám bújt. Mintha azt üzenné "Kopás van csajszi, ő már az enyém!" . Édes egy srác, nem tudom elégszer kifejezni, mennyire szeretem. Mosolyogva pusziltam Chris arcára. - Olyan szépek vagytok - vigyorgott Tracy, amit halvány mosollyal reagáltam le. - Na de a kérdésedre válaszolva... - és belekezdett... Megtudtam, hogy kicsda a fia, hogy a férje elhagyta, hogy van egy kislánya is aki jelenleg az ex férjénél él, ráadásul részletesen elmesélte milyenek a gyerekei, milyen a volt élettársa, hogy most szingli, és hogy ez neki mennyire rossz... Köszönöm, Uram, sokat segítettél. Egy jó háromnegyed óra múlva már úgy éreztem, kezd lerohadni a fülem, de nem akartam bunkó lenni, így időnként bólogattam, amikor felnevetett igyekeztem elmosolyodni, úgy tettem, mintha figyelnék... Tommy, hol a francban vagy? Szükségem van rád. Ments ki ebből a földi pokolból, melyet Tracy varázsolt körém a csodás megjelenéséve... Úgy hiányzott nekem mint egy jkora púp a hátamra. És még van képe itt jópofizni nekem, miközben a gimnáziumban a kutyájával jobban bánt, mint velem... Mi lenne, ha ezt a szemébe mondanám...?
Gwen szemszöge:
Blanival körbejártuk a várost, közben nem hagyhattam ki, hogy az Adammel közös kalandjainkról dumáljak neki, és szétröhögtük magunkat. Aztán haza mentünk, és csajos napot tartottunk. Délelőtt letudtuk ugye a próbát, a srácok együtt marhulnak valahol, mi pedig itthon marhulunk. Arcpakolást tettünk fel magunknak, körmöt festettünk, majd két-két szelet uborkával a szemünkön lefeküdtünk pihenni kicsit, közben jókat beszélgettünk, és nevetgéltünk. Rengeteg megbeszélni valónk volt, hisz régen találkoztunk, és az utóbbi időben nem volt időnk kettesben. Márpedig a csajos dolgokat csak kettesben lehet. Úgy az igazi. A srácok tuti beszólogattak volna. Adam pedig a bőrápolás és kozmetikumok rovathoz hozzászólt volna, sőt, mi több, kioktatott volna minket, Tommy pedig szokásához híven könnyesre röhögte volna magát az ilyen szituációkon. Adam pedig jól leoltotta volna mosolyogva. "Családi" életképek... Az ajtón kopogtattak. Nem volt kedvem ilyen kinézettel kimenni, de lassan felvakartam magam az ágyról, mire hevesebben kopogtattak.
- Megyek már! - odalépve az ajtóhoz lenyomtam a kilincset, és kinyitottam. Ahogy megláttam azt az arcot, kővé dermedtem. Ő volt az egyetlen akire ne számítottam.