19. Ne már!

Chris szemszöge:
Rákérdezett Josh kilétére… Gyorsan végigfuttattam a lehetőségeket az agyamon, bár magam sem értem miért. Hiszen ki ő nekem? Egy srác, akit most ismertem meg pár napja, és ennyi.  De mégsem szeretném neki elmondani… Pedig igazán nem lenne belőle semmi baj, hiszen Adam nem féltékenykedne. Éreztetem vele, hogy szeretem és kész.
- Senki, csak… beszélgettünk pár sort. – mosolyogtam rá, hogy megnyugtassam – Nyugi, igazán semmit sem jelent számomra. – mintha valami piros gomb villant volna fel az agyamban jelezve, hogy füllentettem, de megpróbáltam nem figyelni rá. Úgy is csak félrevezet! Remélem is, hisz ahogy ismerem magam, nem tudok ilyesfajta kísértéseknek ellenállni, Adam pedig az utolsó ember akit megbántanék. Márpedig ha a fejemben annak a bizonyos gombnak igaza van, akkor igenis az első lesz akinek fájdalmat okozok...
Alex szemszöge:
Fogtam a papírjaimat, amikre a kis dalszövegfoszlányokat írtam, és elvonultam a konyhafélének kikiáltott részlegbe. Nem voltam kíváncsi arra, hogy a legjobb barátom flörtölget… Ráadásul a gyerek párkapcsolatban is él. Inkább a dalszövegek összeillesztésével voltam elfoglalva. A rendszertelen sorok között keresni az összefüggést, és valami értelmes szöveget kihozni belőle. Ha a torkom teljesen rendbe jön – remélem, addig nem halok éhen – akkor majd a bárban is előadom. kíváncsi leszek, mit reagálnak rá az emberek. A műsor is valamivel változatosabb lesz. Minden nap ugyan azt a 15 dalt elénekelni? Aztán ha van még idő kezdeni a repertoárt előröl… Hihetetlenül unalmas, de végül is nem mindegy? Kapok érte pénzt, tudom fizetni a rezsit. Bár most pár hétig meg leszek szorulva, ha a hangom állapotát nézzük. A dalszövegre néztem, majd az üvegajtón keresztül Joshra. Hátrébb vonultam, majd megpróbáltam valami hangot kicsikarni a torkomon, de a csodás kísérlet rekedtes köhögésbe fulladt. Josh be is nézett az ajtón, nem-e fulladtam meg…
- Alex, rendben vagy? – fürkészte az arcomat. Éljen… Egy béna mosollyal intettem, és mondtam volna, hogy „Persze, minden rendben!” , de ennek egy újabb köhögés lett az eredménye. Erre csak rosszallóan megcsóválta a fejét, és vissza ment a pulthoz, hiszen nem szabad leállnunk. Szerencsére van még egy munkatársunk, Lili, bár ő nem zavart túl sok vizet. Csendesen szolgálta ki az embereket, de magába zárkózott. Érdekes egy lány volt…

Adam szemszöge:
Nos, Chris megvan, a lányok elmentek valahova… Három bolond pali mit talál ki? Menjünk strandra! Nos, rendben. Haza mentünk, és bepakoltunk egy nagy sporttáskába. Miket? Nos, ami esetleg szükséges lehet. Magyarul mindent amit találtunk. Hármunknak négy úszószemüveg, öt törölköző, egy napernyő, amit persze nem a táskába tettünk. Vittünk matracot is, bár a jó isten sem tudja minek, hiszen ott nem is lehet használni a medencékben. Nem hogy a medencéből, magáról a strandról repítenek ki minket. Mondjuk félnek attól, hogy ez esetben lehordom őket Twitteren, így inkább szépen megkérnek arra, hogy hanyagoljam a nagyon, sőt, rendkívül gyönyörűséges matracom használatát, inkább matrac nélkül mutassam fenséges tökéletességemet a medencékben. Fantasztikus, amikor ilyen szavakkal kérnek tőlem dolgokat, amiket egyszerű embertől trágárkodás nélkül képtelenek lennének közölni. Viccesnek találom, magamban mindig jókat nevetek. Illetve ha az illető hallótávolságon kívül van, akkor örömömnek hangot is adok. Tommy pedig csatlakozik, és az elhangzott magasztaló szavakkal cukkol. „Adam, vidd arrébb azt a fenséges segged!” illetve „Na, vidd a tökéletességedet az árnyékba, míg leég nekem az a fenséges pofid!” és társai. Végezve a pakolással bedobtuk a kocsiba a „kis” motyónkat, Chris beült az anyósülésre, Tommy hátulra, én pediga  volán mögé. A kulcsot finoman elfordítottam, mire a csodaszép autóm halkan feldorombolt nekem, akár egy kicsi cica. Ez az, bébi! Lassan helyeztem a lábam a gázpedálra, majd nyomtam le, mire az autó megindult.
- Adam, el is felejtettem, mi van Keishaákkal? Azt mondtad ők is jönnek. - érdeklődött út közben Tommy. Basszus, el is felejtettem nekik mondani...
- Kaptam egy fülest, lemondták. Majd a koncert után csatlakoznak be. - mosolyogtam Tommyra a visszapillantóban, és láttam, hogy Tommy bólintott.
- Azért mondhattad volna. A szerelem kárósítja a memóriát, vagy mi van? - csipkelődött szélesen vigyorogva.
- Igen, Tommy, ügyes vagy, ez orvosilag igazolt tény. - nevettem el magam, majd Chrisre pillantottam, aki elgondolkozva bámult ki az ablakon. Az útra és Chrisre egyaránt figyelve észrevétlenül csíptem finoman oldalva, mire ő összerándult, és kislányokat megszégyenítően sikkantott egyet. Erre Tommy keresztbefeküdve szakadt a hátsó ülésen, én pedig kuncogva sandítottam Chrisre.
- Hol jártál, Szivi? - vigyorogtam rá, ő pedig dühösen méregetett, miközben leparkoltam a strand előtt.
- Ez nem volt szép! - rótt meg surcásan, de én egy pillanat alatt kiengeszteltem egy forró csókkal. Tommynak valami különleges érzéke van hozzá, hogy elrontsa a romantikus pillanatokat. Ezúttal például hangusan cuppogni kezdett a háttérben. Legalább rakott volna be valami hegedűszót zenei aláfestésként, ha már poénkodni akart. Minden esetre én felkuncogva zártam le a csókot, és döntöttem a homlokomat Chrisének, miközben ő az arcomra simított. Pár másodpercig így maradtunk, majd kikecmeregtünk a kocsiból, fogtuk a motyónkat, és megindultunk a strand felé. Vettem három napi jegyet, majd kerestünk valami jó kis árnyékos helyet. Tommy lekapta magáról a pólóját, és a kék-fehér mintás fürdőnacijában már csobbant is a vízbe. Mikor pár másodperc múlva felbukkant, a haja az arcára volt lapulva. Legnagyobb örömére az arcában találta a fényképezőgépemet, ami meg is örökítette ezt a szent pillanatot.
- Ezért még kapsz, Lambert. - mormogta összeszűkült szemmel, majd lelocsolt.
- Most félnem kellene, Ratliff? - léptem egyet hátra még mindig vigyorogva.
- Nem ártana - vigyorgott vissza ördögien, mire felnevettem, és visszasétáltam Chrishez. Együtt leterítettük a pokrócokat, majd mi is levettük a felsőnket. Chrisen szexi lila alapon fehér virágos fürdőnadrág volt, rajtam pedig egyszerű világoskék. Amiben a paparazzival verekedtem... Emlékeket őriz ez a ruhadarab. Nevetnem kell amikor rá gondolok. El is nevettem magam, Chris pedig kérdően nézett rám.
- Csak eszembe jutott a paparazzis eset. - mosolyogtam, erre Chris is elnevette magát.
- Arról olvastam. A képek ütnek. Ahogy bemutatsz a ducklips effektussal... Imádlak, Cica! - vigyorgott rám, én pedig nem bírtam ki, a szájára pusziltam, s ő abban a pillanatban viszonozta.  kedvéért megismételtem azt a bizonyos ducklips effektust, mire jót nevetett. imádom a nevetését, annyira édes, és mégis szexi. Látszanak a gyönyörű fogai is, és valósággal felragyog az arca. Nyújtotta a kezét felém, én pedig megfogtam azt, és együtt futottunk a medence felé, majd elrugaszkodtunk a földtől, és pár pillanattal később már a víz alatt néztünk egymásra. Ahogy kiértem a víz felszínére, Tommy fancsali fejjel nézett rám.
- Most komolyan itt fogtok nekem órákon át nyáladdzani?
- Az a bajod, hogy nem csajoztál be! - böktem a mellkasára, mire elfintorodott, ami azt jelenti, fején találtam a szöget. - Haver, nézz körül, egy csomó jó csaj van, szerintem a fele a tied lehet kapásból. Neked csal válogatnod kell. - kacsintottam, ő pedig fellelkesülve indult csajozós körútra. De úgy, mint akit szólított az ura. Szó nélkül megindult. Chrissel pedig kettesben maradtunk. Egy ideig pislogtunk Tommy után, majd karon ragadtam, és áthúztam a gyerekmedencébe. Fokozatosan mélyült akár egy tengerpart, csak ennek nem homokos vagy kavicsos volt az alja, hanem sima beton. A körülbelül bokáig térd alattig érő vízben leültem, ő pedig mellém. Közben láttam, hogy egy-egy felnőttnek a medence közepén már derékig ér a víz. Átkaroltam Christ, és végignéztem a gyerekeken. Amikor Neillel kicsik voltunk, mi is sokszor voltunk strandolni, és folyton egymást szivattuk a gyerekmedencében.
- Mondd csak, nagyon haragszol, hogy leléptem a próba végéről? - nekidönttte a vállamnak lehajtott fejét.
- ugyan, Édes, dehogy haragszom! - mosolyogva pusziltam a fejére. - Nem tudok rád haragudni. - hajoltam volna le, hogy az arcára puszilja, de hangos csobbanás hallatszott mellettem, és egy adag víz az arcomban kötött ki.
- Hé! - néztem meglepődve egy körlbelül 5 éves gyerekre, aki szenvtelenül vigyorgott az arcomra. Kísértetiesen hasonlítottak a szemei...
- Josh! Nem szabad másokat fröcskölni, mondtam már! - lépett mögé az anyja, én pedig kissé elképedve néztem rám. - Ne haragudjon Uram... - elakadt a szava, mikor találkozott a tekintetünk, és szélesen elvigyorodott. - Adam! Szia! Ne haragudj Josh miatt.
- Szia. Semmi gond. -mosolyogtam vissza Tracyre, a volt osztálytársamra. Troy után ő volt az, aki a legjobban zaklatott. Ha pedig nem azzal volt elfoglalva, akkor Troynak szurkolt. Most pedig jött jópofizni nekem.
- Mesélj, mi van veled? - érdeklődött széles vigyorral. A kissrác elszaladt, ő pedig leült mellém. Annyi az édeskettesnek... - Ő a barátod? Szia, Tracy vagyok, Adam volt osztálytársa! - nyújtotta a kezét Chrisnek.
- Chris. - rázta meg a lány kezét, de pont annyira örült a jelenlétének, mint én.
- Na mesélj, Adam, mi van veled mostanában! - folytatta lankadatlanul.
- Semmi különös. Éldegélek. - válaszoltam, majd kelletlenül tettem fel a kérdést, amit ilyenkor szokás. Hiába, udvarias vagyok. - És veled mi újság? - Csak ne kezdj el órákig pofázni, könyörgöm! Magamban fohászkodtam az Úrhoz, hogy ne kelljen hosszasan a fecsegését hallgatnom. Pedig nem hiszek Istenben...
- Jaj, édes vagy, hogy megkérdezted! - kuncogva simított az arcomra, amit nem tudtam mire vélni, Chris pedig nem tetszésének úgy adta jelét, hogy jobban hozzám bújt. Mintha azt üzenné "Kopás van csajszi, ő már az enyém!" . Édes egy srác, nem tudom elégszer kifejezni, mennyire szeretem. Mosolyogva pusziltam Chris arcára. - Olyan szépek vagytok - vigyorgott Tracy, amit halvány mosollyal reagáltam le. - Na de a kérdésedre válaszolva... - és belekezdett... Megtudtam, hogy kicsda a fia, hogy a férje elhagyta, hogy van egy kislánya is aki jelenleg az ex férjénél él, ráadásul részletesen elmesélte milyenek a gyerekei, milyen a volt élettársa, hogy most szingli, és hogy ez neki mennyire rossz... Köszönöm, Uram, sokat segítettél. Egy jó háromnegyed óra múlva már úgy éreztem, kezd lerohadni a fülem, de nem akartam bunkó lenni, így időnként bólogattam, amikor felnevetett igyekeztem elmosolyodni, úgy tettem, mintha figyelnék... Tommy, hol a francban vagy? Szükségem van rád. Ments ki ebből a földi pokolból, melyet Tracy varázsolt körém a csodás megjelenéséve... Úgy hiányzott nekem mint egy jkora púp a hátamra. És még van képe itt jópofizni nekem, miközben a gimnáziumban a kutyájával jobban bánt, mint velem... Mi lenne, ha ezt a szemébe mondanám...?
Gwen szemszöge:
Blanival körbejártuk a várost, közben nem hagyhattam ki, hogy az Adammel közös kalandjainkról dumáljak neki, és szétröhögtük magunkat. Aztán haza mentünk, és csajos napot tartottunk. Délelőtt letudtuk ugye a próbát, a srácok együtt marhulnak valahol, mi pedig itthon marhulunk. Arcpakolást tettünk fel magunknak, körmöt festettünk, majd két-két szelet uborkával a szemünkön lefeküdtünk pihenni kicsit, közben jókat beszélgettünk, és nevetgéltünk. Rengeteg megbeszélni valónk volt, hisz régen találkoztunk, és az utóbbi időben nem volt időnk kettesben. Márpedig a csajos dolgokat csak kettesben lehet. Úgy az igazi. A srácok tuti beszólogattak volna. Adam pedig a bőrápolás és kozmetikumok rovathoz hozzászólt volna, sőt, mi több, kioktatott volna minket, Tommy pedig szokásához híven könnyesre röhögte volna magát az ilyen szituációkon. Adam pedig jól leoltotta volna mosolyogva. "Családi" életképek... Az ajtón kopogtattak. Nem volt kedvem ilyen kinézettel kimenni, de lassan felvakartam magam az ágyról, mire hevesebben kopogtattak.
- Megyek már! - odalépve az ajtóhoz lenyomtam a kilincset, és kinyitottam. Ahogy megláttam azt az arcot, kővé dermedtem. Ő volt az egyetlen akire ne számítottam.