12. Kérlek

Gwen szemszöge:
A telefonomat vigyorogva szorítottam magamhoz, miközben szinte ugrálva mentem ki az udvarra Adamhez és Tommyhoz. Christ már napok óta nem lehetett elrángatni a laptopja elől. Rácsatlakozott, és ember legyen a talpán, aki képes elválasztani a hőn szeretett készüléktől. Néha próbáltam leülni mellé, kérdezni mit csinál, de takargatta a képernyőt, hogy nem rám tartozik, kis híján elküldött a francba. És komolyan… Adam egy ilyen palit fogadott be a saját házába, és őt képes szeretni… Bár jelenleg nem mutat felé semmiféle érdeklődést. Az egy másik dolog, hogy esélye sincsen rá. Részben Chris miatt, részben pedig saját maga miatt. Chris részét letudhatjuk az imént ismertetett okok miatt, Adam pedig saját magától máshogy veszi el az esélyt. Eddig a szobájába volt zárkózva, néha kijött enni, inni. A hálószobájához tartozott egy külön mosdó, így néha ott az ivás részt is letudhatta. Nos, most Tommy igazán büszke lehet magára, hogy másfél órás győzködés, könyörgés, csalogatás, illetve ráncigálás után végre kiimádkozta Adamet a friss levegőre. Ültek egymással szemben éppen a kávét szürcsölgetve. Tommy egyik kezével az asztalon könyökölve támasztotta a fejét, Adam pedig hátradőlve az ezüstös színezetű kerti széken szorongatta a két keze közt a kávéscsészét.  Odapattogtam hozzájuk, és leültem kettejük közé a harmadik kerti székre, szélesen rájuk mosolyogtam. Adam felvont szemöldökkel nézett rám. Kicsit ütötte egymást az ő közömbössége, és az én vidámságom.
-Na, mi ez a nagy vidámság?-kérdezte Tommy vigyorogva, engem pedig nem kellett tovább győzködni, hogy bukjanak ki belőlem a szavak.
-Ugye van egy húgom, Blanka, akiről már annyit meséltem-vigyorogtam. Adam, te találkoztál már vele, még gimiben, emlékszel?-néztem rá, ő pedig elgondolkozott, majd lassan bólintott, Magyarán halványlila gőze sincs neki. –Ő volt az, aki bokán rúgta Troyt, amikor kötekedni akart.
-Á… Á!... Ááááá…-kerekedett ki a szeme, egyre hangosabban és hosszabban mondta az Á betűket, ami azt jelenti, hogy ényleg leesett neki.-Értem-bólintott határozottan.
-Szóval pár óra múlva jön.-itt megálltam, hogy lássam a reakciójukat. Adam csak bólintott, mintha azt mondtam volna, hogy elmentem sétálni, Tommy viszont már lelkesebb volt.
-Na, alig várom, hogy megismerjem-mosolyodot el.
-Igen, én is-nevettem egyet halkan, majd Adamhez fordultam.-BB.-kerestem a tekintetét. Kisvártatva rám is nézett. A tekintetemet az övébe fúrtam, és fogva tartottam.
-Hm?-vonta fel ismét a dús fekete szemöldökét.
-Komoly kérésem lenne hozzád.
-És pedig?-könyökölt az asztalra nemtörődöm módon.
-Amíg itt lesz, kérlek, próbáld meg kicsit háttérbe szorítani a világfájdalmad, és könyörögve kérlek, próbálj meg kedves lenni hozzá, rendben?-már nyitotta volna szóra a száját, mire másra, ha nem arra, hogy ellenkezzen, de bele folytottam a szót.-Nem Adam, ha a rajongóidért képes vagy ezt megtenni, kérlek, értem is tedd meg egyszer. Rendben?
-Jó, jó…-forgatta meg a szemét, de látszott rajta, hogy nincs éppen kedvére az, hogy jópofizzon.
-Adam…? Tényleg Lynn bánt ennyire, vagy más is van a dologban?-érdeklődött finoman Tommy.
-Lynn már egyre kevésbé érdekel-rázta meg a fejét.-Monte miatt aggódom…
-Miért nem hívod fel?-érdeklődtem, mire újból megrázta a fejét.
-Próbáltam már, de nem veszi fel… -sóhajtott- Fogalmam nincs, mi van vele…
-Remélem, nincs baja… Hű…-gondolkoztam el. Komolyan aggódni kezdtem érte. Bár talán csak magányra vágyik. De ki tudja, Lynn mibe hajszolta bele. – Bár tud magára vigyázni-mosolyogta Adamre bíztatóan. Igen, Monte tud magára vigyázni. Miért ne tudna? Felnőtt ember.
-Én is…-bólintott Adam kicsit elhúzva a száját. z órámra pillantottam-Gyertek, indulnunk kell Blaniért a reptérre!-rikoltottam lelkesen, majd berohantam a házba, ahol Chris még mindig a laptopján pötyögött valamit. Ahelyett, hogy megpróbált volna segíteni Adam ügyében… Na mind egy… Nem érdekel. Felkaptam a szövetkabátomat, majd eltűntem az ajtóban, nem sokkal utána Chris is kiballagott az ajtón.
-Kukucs, hova készülsz?-kérdezte tőlem meglepetten, mire intettem neki, hogy jöjjön ő is.
-Gyere, megyünk a reptérre. Jön a húgom.-mosolyogtam rá, közben Adam meg Tommy már mentek kifele a kapun.
Mindannyian bevágódtunk a kocsiba, és mentünk is a reptérre. Adam a volánnál ült, mellette én, hátul pedig Chris és Tommy. A lehető legmesszebb húzódtak egymástól. Tommy Adam feje mellett kukucskált ki előre. Chris végre elkezdett beszélgetni Adammel. Elvégre a „pasija”. Tommy pedig velem kezdett el beszélgetni. Szépen folyt a keresztbe dumálás a kocsiban, de elvoltuk, egyikünket sem zavart a másik beszélgetése. Adam telefonja megcsörrent, megnézte a kijelzőt, majd egyszerűen kinyomta, és visszacsúsztatta a zsebébe. Ezt körülbelül percenként játszotta el, majd végül felvette. Nem szólt bele, csak hallgatott. Csöndben maradtunk, hogy ne zavarjuk, így annyit ki tudtunk venni a telefonból kiszűrődő hangokból, hogy egy férfi hang csacsog valamit folyamatosan. A szavakat nem lehetett kivenni, és a hang sem volt ismerős. Egy idő után csak idegesen lecsapta a telefont, és a földre ejtette hanyagul. Onnantól kezdve csend volt a kocsiban. Kisvártatva oda is értünk a reptérre, Adam leparkolt, majd kiszállt a kocsiból, az ajtót erősen bevágta maga után. Előre féltem, hogy fog viselkedni… Ha valami miatt morcos, akkor általában nem számít semmi sem. Akkor ő morcos és kész. Föld az éggel nyugodtan egybeszakadhat, csillámpónik potyoghatnak az égből,  lesz.rja, mert ő éppen morcos. Beharaptam az alsó ajkamat, majd mikor láttam, hogy Adamék elindulnak, nagy levegőt vettem, mosolyt varázsoltam az arcomra, és én is elindultam én is velük.  Az épületbe érve megálltunk egy korlátnál, Blanival ugyanis megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Adam felült a korlátra, Chris felpattant mellé, és megsimogatta a karját. Erre Adam megpróbált felerőltetni magára egy mosolyt Chrisnek, de a kezei picit remegtek, ami azt jelezte, hogy ideges. Ugyanennek a jele volt a két szemöldöke közt megjelenő halovány gondterhelt ráncocska is. Tommy Adam másik oldalán a korlátnak dőlt.
-Figyu, haver… Tudom, hogy Lynn egy iszonyat nagy ribanc tud lenni, de lendülj túl rajta! Te tanítod arra a rajongóidat, hogy ha valami fájdalmat okoz, attól szabadulj meg, és különben sem kell felvenni az ilyen dolgokat. Marha nagy álszentség, ha te ezt nem teszed m, szóval…
-Tommy, állj… Nem kell a hegyi beszéd, oké?-szakította félbe BB a legjobb barátját mindkét kezét maga elé téve védekezésképpen.
-Oké, fogtam…-sóhajtott fel a szőke gitáros.
Az órámra pillantottam, Blani gépe már pár perce leszállt, tehát minden pillanatban megjelenhet, és én ugorhatok is a nyakába. Egyre izgatottabb lettem. Olyan rég láttam már! Annyira hiányzik… Most, hogy tudom, hogy egyre közelebb van a perc, amikor láthatom… Istenem, ott van!
-Srácok, itt van!-sikkantottam örömömben, majd elébe szaladtam. Ő ledobta a csomagokat, és tárt karokkal várt engem mosolyogva. Szorosan magamhoz öleltem, és felemeltem a lábaimat a földről pár másodpercre, ő pedig igyekezett megtartani. Gyorsan letettem a lábaimat a földre, majd tovább öleltem szorosan magamhoz. olyan régen láttam. maximum a neten keresztül láthattuk egymást egy-egy webkamera segítségével. És most itt van teljes valójában az egyetlen édestestvérem.
-Úgy hiányoztál…-dünnyögtem halkan a fülébe, majd elengedtem, de a kezeimet a vállán pihentettem tovább. Ő kedvesen mosolygott rám.
-Te is nekem!-nevetett, majd elnézett mellettem. Megfordulva követtem a tekintetét, láttam, hogy már itt van Chris, Tommy, és… nem… Adam nem. Hopsz, a nagy vígadás közepett elfelejtettem, hogy Adam éppen morcos. Isteni. Tommy kedvesen köszöntötte a testvéremet, és bemutatkozott, majd Chris követte a példáját, de jóval távolságtartóbb volt, mint Tommy. Valahogy Adamen kívül senkihez nem közeledik.
-Én… Azt hiszem, visszamennék… hozzá…-motyogta, miközben a hüvelykujjával Adam felé bökött. Blani kicsit oldalra bedőlve kereste a szemeivel Őt, majd mikor megtalálta, picit elnyílt a szája.
-Adam is eljött…-mondta lassan, majd elmosolyodott.
-Igen, igen, ős is itt van!-próbáltam megütni a lelkes hangot egy erőltetett vigyorral, majd legjobb barátom felé néztem, aki még mindig a korláton ült, és a mobiljával szórakozott. Ráncolta néha a szemöldökét. Adam, Adam, miért nem tudod felemelni a seggedet, és idetolni magad? Olyan nehéz az? Lassan felénk nézett, én pedig összeszűkült szemekkel néztem rá. Szerencsére vette a lapot, úgy tett, mintha most venné észre Blanit, és gyorsan lepattant a korlátról. Az iPhoneját a zsebébe csúsztatva hosszú léptekkel szelte át gyorsan a köztünk lévő távolságot. Visszafordultam Blanihoz, immár egy őszinte vigyorral.
-Blani, nem tudom mennyire emlékszel Adamre-vigyorogtam- Külsőre kicsit megváltozott-nyúltam hátra Adam kezéért, és közelebb húztam. BB kis mosollyal nyújtotta a kezét Blani felé.
-Szia-várta, hogy a lány megfogja a kezét, s ő kisvártatva meg is tette. Kezet ráztak.
-Szia. Rég láttalak… -mosolygott Blani- Troy zaklatott még?-vigyorodott el féloldalasan, hogy oldja picit a feszült hangulatot, de ezzel ellenkező hatást ért el. Adam arca picit megrándult, és elhúzta a kezét, hogy megvakarja a tarkóját.
-Öm… ja…-válaszolta egyszerűen. Blani erre nem tudott mit mondani, csak lebiggyesztette az alsó ajkát. Még a kínos csönd beállása előtt próbáltam menteni a helyzetet.
-Na, mesélj, mi van veled, te lány?-fogtam meg az egyik csomagját. Majd beleszakadtam. Bár mit is vártam, hisz olyan, mint én. Mindig többet pakol a kelleténél. Egy hétre kész túlélőcsomag. Nem vagyunk mi véletlenül rokonok!?
-Jaj, Gwen, viszem én, add ide!-nyújtotta a kezét, de én arrébb araszoltam a „kis” csomaggal.
-Nem nem, nem engedem.-mosoly- A másik táskát pedig valamelyik erős úriember biztosan szívesen átvenné tőled.-céloztam ezt a burkolt kérdést Adamnek, de ő mintha meg sem hallotta volna. Tommy viszont azonnal ugrott, és felvette a táskáját.
Fél óra múlva már otthon csacsogtunk a finom ebéd után. Adam ült az asztalfőnél, mellette Chris, másik oldalán pedig Tommy. Blani Tommy mellett ült, én pedig vele szemben. Felreppent sok jó kis téma, mindenki hozzászólt valamit, a hangulat egyre inkább kezdett oldódni. Adam viszont egy szót sem szólt, csak néha egy-egy megnyilvánuláson felhorkant, ha éppen nem tetszett neki a másik véleménye, illetve fejeket vágott időnként, mire én válaszul szúrósan néztem rá. Szépen lassan Adam felhúzta maga köré a falat… Pont Blani mesélt, amikor megszólalt Adam telefonja.
-Elnézést…-mormorgat, majd felkelt meg sem nézte a telefon kijelzőjét, csak felvette, kiment a teraszra és becsukta az ajtót. De nem volt olyan szerencsélye, hogy ne halljunk semmit.
-…TESSÉK!? ... Igen? ... Úgy van, kezd te is, az őrült feleséged sikeresen rád ragasztotta az idióta elméletét! Gondolkozz már! … MI!? Mi az, hogy kilépsz!? … Á, szóval jobb mindenkinek… Értem, peeersze, persze. F.szt… Elárulnád, hogy honnan szerváljak egy új szólógitárost a jövő heti koncertre!? … -itt hoszabban halgatott, majd baltaarcot vágva kinyomta a telfont. A vonal másik végén valószínűleg még beszélt a személy. Nagy levegőt véve izomból a kinti hintaágyhoz vágta a telefont, onnan pedig az leesett a földre- AZ ISTENÉRT! –szorította meg két kézzel a fejét, majd elviharzott.

11. Megoldás?

Chris lassan lépkedett oda barátjához, aki a franciaágy közepén terült el szanaszét feküdve, egy üres vodkásüveget ölelgetve, mintha az csak egy kiskori plüssmackója lenne. Na, szép… Sosem gondolta volna, hogy a világsztár ilyen mélységekbe képes süllyedni. Komolyan egy üveg vodkával képes fetrengeni, mert egy idegileg tönkrement nőszemély a kelleténél súlyosabb szavakat vágott a fejéhez? Bár… Ki tudja, talán több van a dolog mögött, mint amennyit ő kívülállóként lát. Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet, járd végig az utamat, bla, bla, bla… Chris pontosan tudta az idézetet, tudta, hogy milyen igazságot állít. Azt is tudta, hogy nem ismeri Adam múltját, de sosem hitte volna, hogy valami így padlóra tudja küldeni. Most mégis látnia kellett a saját szemeivel, hogy ő is egy sebezhető, védtelen ember, akinél bizony van, hogy a laza, menő szex isten image csak egy álca, amit a sok-sok tonna festék mutat nekünk. De ha fogjuk az ásót, és mélyebbre ásunk vele, levakarjuk róla azt a sok alapozót, korrektort, púdert, mindenféle kozmetikumot, akkor meglátjuk azt a sok könnyet, amit hullatott, látunk egy elveszett kisfiút, egy embert, aki ugyanolyan, mint mi. Akinek talán nem mindig jön össze minden, aki talán nem is olyan tökéletes, akinek ugyanúgy vannak érzelmei. Aki őt szereti. És akit talán ő is szeret. Lassan lépett oda a magnóhoz, és kapcsolta le a zenét. Kellemesnek találta a csöndet a fülsiketítő ricsaj után. Adamre nézett, óvatosan kiemelte erős karjai közül a bűzlő, üres üveget, majd leült az ágya szélére, és óvatosan próbálta ébresztgetni. Megsimogatta könnyekkel áztatott, puha, angyali arcát, majd picit megrázta a vállánál fogva. Érezte az izmait, ami csak még jobban vonzotta őt Adamhez. Az alsó ajkát beharapva figyelte, ahogy a szerelme békésen alszik. Egészen máshol jár. Ott, ahol békességre lelhet, ahova senki nem tud betörni. A saját kis világában, ahol senki nem bánthatja. Álmodj, Drága, álmodj. Élvezd ki, hisz reggel vissza kell térned a kegyetlen valóságba, amelynek nehéz súlyai tán összezúzhatja lelked egy részét, de cipelned kell tovább. Hidd el, egyszer könnyebb lesz. Segítek neked, viszem veled a válladat nyomó súlyos kősziklát, míg le nem dobhatod azt jó mélyre, hogy soha ne is lásd többet. 
Chris tudta, milyen az, amikor a valóságot túlságosan is nehéz elviselni. Ilyenkor ő is az álmaiba menekült. Nem volt szíve Adamet felébreszteni, hogy ráncba szedje. Nem akarta lerántani újból a fájdalomba. Csak hagyta aludni úgy, ahogy volt. Lassan, lábujjhegyen kisétált a szobájából, becsukta az ajtót, és kisétált a többiekhez, akik kíváncsian figyelték, ő pedig csak két tenyerét összetapasztva, és az arca mellé téve kezeit mutatta, hogy Adam éppen az igazak álmát alussza.
Adam másnap reggel kómás fejjel mászott ki a konyhába bárgyú vigyorral és homályos tekintette. Megállt, körbenézett, olyan volt, mint aki azt sem tudja hol van. Gyorsan el is indult csoszogva visszafele a szobájába, mire Gwe utána eredt.
-Adam...? Adam! Hahó, Kiscsillag! A füleden ülsz?  Hé. Adam, állj már meg. ADAM!-ragadta meg a srác vállát, mire az megfordult idétlen vigyorral a fején, a tekintete tiszta homály volt. Mint valami értelmi fogyatékos. Csak röhögött egyet retardáltan.
-Csillog a farkam, megnézed?-kezdte el kicipzárazni a nadrágját, mire Gwen elvitte Adam kezeit a nadrág közeléből.
-Ugyan, Drága, hagyd csak… Nem fontos... -hátrafogta a kezeit, majd bevezette a szobájába, ahol meglátta a szép adag füvet. Na, vajon miért nem lepődött meg...? idióta...  Pontosan az a látvány fogadta, amit várt. Felsóhajtva az ágyra ültette Adamet, feldühödten vette a kezeébe a fűvel teli zacskót.
-Adam.-fordult felé, felemelte a zacskót, és mutatta felé.-Ez mi?-kérdezte lassan kimérten. A fiú válasza egy idióta röhögés volt.- Lambert, ez mi a tököm!?-vágta hozzá idegesen a füvet, majd odalépett hozzá- Eszednél vagy!? Ez a megoldás, ha fáj a Kiscsillag pici szíve? Igen!? Gondolkozz már egy kicsit! Talán nem a lábaid közt kéne hordanod azt a parányi eszedet! Tönkre teszed magadat te idióta!-Gwen kimondottan kedves lány, de ha arról volt szó, hogy a barátja hülyeséget csinál, és árt magának, akkor kemény kezű hárpiává tudott változni. Szinte üvöltött Adammel, jó, hogy tüzet nem okádott, és Adam haja még a helyén volt. A lány magyarázott Adamnek, de az csak meredt a semmibe az ajkaival „o” betűt formálva, mintha valami nagyon érdekeset látna.
-Adam, a szemembe nézz, ha már hozzád pofázom.-sziszegte a lány vörös fejjel, de Adam még mindig csodálkozva meredt a semmibe, mire a lány megragadta Adam állát, és maga felé fordította a fejét, Adam pedig kénytelen volt a szemébe nézni, de az értelemnek továbbra sem volt nyoma a szemében. Gwen felsóhajtott, elengedte legjobb barátját, összepakolta az összes füvet, majd kivitte a pipával együtt. Később visszatért egy szatyorral, hogy az összes alkoholt eltüntesse a szobából. Az utolsóvodkás üveget Adam szorongatta. Gwen leült mellé, és szépen kérte, de Adam elfordult tőle, és úgy ivott bele.
-Kérlek, Adam… Légy jó fiú, és add ide azt az üveget, rendben?-tette a combjára a kezét, de az makacsul magához ölelte az üveg vodkát. Gwen felsóhajtott-Ha nem adod ide, én veszem el.-állt fel, majd próbálta elvenni Adamtől az üveget, de az nyavalyogva húzta magához, majd később, mikor Gwen nem tágított, visítani kezdett. Gwen felnyögve engedte el az üveget, majd fújtatva trappolt ki a szobából, az ajtót maga mögött erősen becsapta. Tommy és Chris kérdően néztek rá.
-Valaki menjen be hozzá és próbáljon meg beszélni azzal az idióta fejével, mert én már nem bírom tovább…-viharzott ki Gwen a kukához, hogy kivágja a sok alkoholt és füvet. Tommy elindult Adam szobájához. Bekopogott, de nem érkezett válasz, így szimplán benyitott. Meglátta Adamet, ahogy a vodkás üveget szorongatva a földön ülve nézi a TV-t. El kellett mosolyodnia, olyan volt, mint egy öt éves. Odament hozzá, és leült mellé.
-Mit nézel?-érdeklődött, de Adam továbbra is csak a TV-t bámulta. Feltehetőleg halvány lila sejtése sem volt róla, hogy mi is az, amit ilyen hatalmas érdeklődéssel, és csodálattal bámul.  Tommy nem is firtatta tovább. Finoman kicsúsztatta a kezéből az üveget, majd Adamnek dőlve nézte ő is a mesét.
***
-Anya!-kiáltott segítségért a hosszú, barna hajú, barna szemű lány a szobájából a bőröndje előtt térdelve.
-Mondd, Kicsim.-térdelt mellé pár másodperc mellé az anyja, majd amint a bőröndre nézett, mindent megértett. Tele volt ruhákkal. Körülbelül kétszer annyi ruha volt a bőröndben, mint amennyi belefért volna.-Na de Blani, nem költözöl oda. Csak egy hétre mész, elfelejtetted?
-Tudom, Anya, de mi van, ha több ideig maradok? Hisz olyan rég láttam már a nővéremet!-sóhajtott a lány, majd édesanyjára mosolygott.
-Na majd este látni fogod.-simogatta meg Blani haját, akinek felcsillant a szeme, és beharapta az alsó ajkát. Innen már tudta a nő, hogy valamit mesélni akar.-Na mondd, mi jutott eszedbe?
-Képzeld, azt hiszem Adam és Tommy is ott van nála! Talán velük is összefutok majd-mosoly-Velük még úgy sem találkoztam. Vagyis…-gondolkozott el-Adammel egyszer, amikor még gimis volt. Aranyos srác volt nagyon.-mosolyodott el a lány.
-Értem, de rendbe kell rakni ezt a csomagot, mert nincs túl sok időd indulásig. –kezdett bele a pakolásba a lány anyja, aki szintén hosszú, barna hajú volt, szeme sarkában már megjelent pár aranyos nevetőránc. Ketten fél óra alatt összepakoltak, a ruhák jó részét visszatették a szekrénybe, így maradt hely pár ajándéknak is, amit Blankának nem a kezében kellett szállítania.  Egy óra múlva már kint is volt a reptéren szüleivel, akiket megölelgetett szorosan, majd indult becsekkolni. Egy teljes hét a családja nélkül, ami egy teljes hetet jelentett a nővérével, és talán Adam Lamberttel, valamint Tommy Joe Ratliffel. Kíváncsi volt nagyon, hogy mi lett abból az édes srácból, akit annak idején megismert. Vajon elszállt Adam? Hogy fogja fogadni? Rá sem hederít majd, csak ha nagyon muszáj, akkor válaszol neki? Vagy mosolyogva elbeszélgetnek majd, és nevetgélnek, mint azzal az egy alkalommal, amikor találkoztak? Élénken megmaradt benne az az élmény. Adam egy jelenség. A kisugárzása, az energiája valami szenzációs. Bárkit levesz a lábáról pillanatok alatt. Ahogy jobban belegondolt, egyre biztosabb lett benne, hogy nem fog csalódni. Hisz Adam biztosan két lábbal áll a földön. Ismerve a nővérét, tuti visszarángatta a földről, ha netán elszállt volna. Gwen egy igazi keménykezű irányító tud lenni, hogy ha arra van szükség. Ilyenkor nagyon idegesítő tud lenni a parancsolgatása, de bízni kell benne, mert mindig tudja, mit miért csinál. Egy ilyen barát egy olyan sztárnak, Mint Adam, felbecsülhetetlen. Kontrollt és lelki támogatást is nyújt neki. Blani szinte észre sem vette, ahogy gondolkozott, az a két óra elrepült a feje felett. Az utolsó percekben járt már, így kapkodnia kellett, de éppen időben feljutott a gépre. megkereste a helyét, ami pont az ablak mellett volt, valamennyivel a repülő szárnya mögött. Tökéletes. Leült, az előtte lévő ülés alá tolta a kézipoggyászát, becsatolta az övét, és már indult is a gép a felszállópályára. Blani becsukta a szemeit, gondolatban elképzelte azt, ahogy a nővérével meglátják egymást, egymás nyakába ugranak, puszilkodnak, majd Adamet és Tommyt, ahogy a háttérből mosolyogva figyelik őket, majd kedvesen üdvözlik. Majd mind ezek után vidáman mennek haza, ahol egy hosszas beszélgetésbe kezdenek. Mindannyian sokat mesélnek, mi történt velük, viccelődnek, nevetgélnek. Idilli kép. Akkor még nem is tűnt lehetetlennek, sőt, kimondottan valósághű kép volt. A gép már egyenesben volt, így Blani elővette a zenelejátszóját, a fülébe dugta a fülhallgatót. Egy ideig csak bámult ki az ablakon, majd elaludt.