11. Megoldás?

Chris lassan lépkedett oda barátjához, aki a franciaágy közepén terült el szanaszét feküdve, egy üres vodkásüveget ölelgetve, mintha az csak egy kiskori plüssmackója lenne. Na, szép… Sosem gondolta volna, hogy a világsztár ilyen mélységekbe képes süllyedni. Komolyan egy üveg vodkával képes fetrengeni, mert egy idegileg tönkrement nőszemély a kelleténél súlyosabb szavakat vágott a fejéhez? Bár… Ki tudja, talán több van a dolog mögött, mint amennyit ő kívülállóként lát. Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet, járd végig az utamat, bla, bla, bla… Chris pontosan tudta az idézetet, tudta, hogy milyen igazságot állít. Azt is tudta, hogy nem ismeri Adam múltját, de sosem hitte volna, hogy valami így padlóra tudja küldeni. Most mégis látnia kellett a saját szemeivel, hogy ő is egy sebezhető, védtelen ember, akinél bizony van, hogy a laza, menő szex isten image csak egy álca, amit a sok-sok tonna festék mutat nekünk. De ha fogjuk az ásót, és mélyebbre ásunk vele, levakarjuk róla azt a sok alapozót, korrektort, púdert, mindenféle kozmetikumot, akkor meglátjuk azt a sok könnyet, amit hullatott, látunk egy elveszett kisfiút, egy embert, aki ugyanolyan, mint mi. Akinek talán nem mindig jön össze minden, aki talán nem is olyan tökéletes, akinek ugyanúgy vannak érzelmei. Aki őt szereti. És akit talán ő is szeret. Lassan lépett oda a magnóhoz, és kapcsolta le a zenét. Kellemesnek találta a csöndet a fülsiketítő ricsaj után. Adamre nézett, óvatosan kiemelte erős karjai közül a bűzlő, üres üveget, majd leült az ágya szélére, és óvatosan próbálta ébresztgetni. Megsimogatta könnyekkel áztatott, puha, angyali arcát, majd picit megrázta a vállánál fogva. Érezte az izmait, ami csak még jobban vonzotta őt Adamhez. Az alsó ajkát beharapva figyelte, ahogy a szerelme békésen alszik. Egészen máshol jár. Ott, ahol békességre lelhet, ahova senki nem tud betörni. A saját kis világában, ahol senki nem bánthatja. Álmodj, Drága, álmodj. Élvezd ki, hisz reggel vissza kell térned a kegyetlen valóságba, amelynek nehéz súlyai tán összezúzhatja lelked egy részét, de cipelned kell tovább. Hidd el, egyszer könnyebb lesz. Segítek neked, viszem veled a válladat nyomó súlyos kősziklát, míg le nem dobhatod azt jó mélyre, hogy soha ne is lásd többet. 
Chris tudta, milyen az, amikor a valóságot túlságosan is nehéz elviselni. Ilyenkor ő is az álmaiba menekült. Nem volt szíve Adamet felébreszteni, hogy ráncba szedje. Nem akarta lerántani újból a fájdalomba. Csak hagyta aludni úgy, ahogy volt. Lassan, lábujjhegyen kisétált a szobájából, becsukta az ajtót, és kisétált a többiekhez, akik kíváncsian figyelték, ő pedig csak két tenyerét összetapasztva, és az arca mellé téve kezeit mutatta, hogy Adam éppen az igazak álmát alussza.
Adam másnap reggel kómás fejjel mászott ki a konyhába bárgyú vigyorral és homályos tekintette. Megállt, körbenézett, olyan volt, mint aki azt sem tudja hol van. Gyorsan el is indult csoszogva visszafele a szobájába, mire Gwe utána eredt.
-Adam...? Adam! Hahó, Kiscsillag! A füleden ülsz?  Hé. Adam, állj már meg. ADAM!-ragadta meg a srác vállát, mire az megfordult idétlen vigyorral a fején, a tekintete tiszta homály volt. Mint valami értelmi fogyatékos. Csak röhögött egyet retardáltan.
-Csillog a farkam, megnézed?-kezdte el kicipzárazni a nadrágját, mire Gwen elvitte Adam kezeit a nadrág közeléből.
-Ugyan, Drága, hagyd csak… Nem fontos... -hátrafogta a kezeit, majd bevezette a szobájába, ahol meglátta a szép adag füvet. Na, vajon miért nem lepődött meg...? idióta...  Pontosan az a látvány fogadta, amit várt. Felsóhajtva az ágyra ültette Adamet, feldühödten vette a kezeébe a fűvel teli zacskót.
-Adam.-fordult felé, felemelte a zacskót, és mutatta felé.-Ez mi?-kérdezte lassan kimérten. A fiú válasza egy idióta röhögés volt.- Lambert, ez mi a tököm!?-vágta hozzá idegesen a füvet, majd odalépett hozzá- Eszednél vagy!? Ez a megoldás, ha fáj a Kiscsillag pici szíve? Igen!? Gondolkozz már egy kicsit! Talán nem a lábaid közt kéne hordanod azt a parányi eszedet! Tönkre teszed magadat te idióta!-Gwen kimondottan kedves lány, de ha arról volt szó, hogy a barátja hülyeséget csinál, és árt magának, akkor kemény kezű hárpiává tudott változni. Szinte üvöltött Adammel, jó, hogy tüzet nem okádott, és Adam haja még a helyén volt. A lány magyarázott Adamnek, de az csak meredt a semmibe az ajkaival „o” betűt formálva, mintha valami nagyon érdekeset látna.
-Adam, a szemembe nézz, ha már hozzád pofázom.-sziszegte a lány vörös fejjel, de Adam még mindig csodálkozva meredt a semmibe, mire a lány megragadta Adam állát, és maga felé fordította a fejét, Adam pedig kénytelen volt a szemébe nézni, de az értelemnek továbbra sem volt nyoma a szemében. Gwen felsóhajtott, elengedte legjobb barátját, összepakolta az összes füvet, majd kivitte a pipával együtt. Később visszatért egy szatyorral, hogy az összes alkoholt eltüntesse a szobából. Az utolsóvodkás üveget Adam szorongatta. Gwen leült mellé, és szépen kérte, de Adam elfordult tőle, és úgy ivott bele.
-Kérlek, Adam… Légy jó fiú, és add ide azt az üveget, rendben?-tette a combjára a kezét, de az makacsul magához ölelte az üveg vodkát. Gwen felsóhajtott-Ha nem adod ide, én veszem el.-állt fel, majd próbálta elvenni Adamtől az üveget, de az nyavalyogva húzta magához, majd később, mikor Gwen nem tágított, visítani kezdett. Gwen felnyögve engedte el az üveget, majd fújtatva trappolt ki a szobából, az ajtót maga mögött erősen becsapta. Tommy és Chris kérdően néztek rá.
-Valaki menjen be hozzá és próbáljon meg beszélni azzal az idióta fejével, mert én már nem bírom tovább…-viharzott ki Gwen a kukához, hogy kivágja a sok alkoholt és füvet. Tommy elindult Adam szobájához. Bekopogott, de nem érkezett válasz, így szimplán benyitott. Meglátta Adamet, ahogy a vodkás üveget szorongatva a földön ülve nézi a TV-t. El kellett mosolyodnia, olyan volt, mint egy öt éves. Odament hozzá, és leült mellé.
-Mit nézel?-érdeklődött, de Adam továbbra is csak a TV-t bámulta. Feltehetőleg halvány lila sejtése sem volt róla, hogy mi is az, amit ilyen hatalmas érdeklődéssel, és csodálattal bámul.  Tommy nem is firtatta tovább. Finoman kicsúsztatta a kezéből az üveget, majd Adamnek dőlve nézte ő is a mesét.
***
-Anya!-kiáltott segítségért a hosszú, barna hajú, barna szemű lány a szobájából a bőröndje előtt térdelve.
-Mondd, Kicsim.-térdelt mellé pár másodperc mellé az anyja, majd amint a bőröndre nézett, mindent megértett. Tele volt ruhákkal. Körülbelül kétszer annyi ruha volt a bőröndben, mint amennyi belefért volna.-Na de Blani, nem költözöl oda. Csak egy hétre mész, elfelejtetted?
-Tudom, Anya, de mi van, ha több ideig maradok? Hisz olyan rég láttam már a nővéremet!-sóhajtott a lány, majd édesanyjára mosolygott.
-Na majd este látni fogod.-simogatta meg Blani haját, akinek felcsillant a szeme, és beharapta az alsó ajkát. Innen már tudta a nő, hogy valamit mesélni akar.-Na mondd, mi jutott eszedbe?
-Képzeld, azt hiszem Adam és Tommy is ott van nála! Talán velük is összefutok majd-mosoly-Velük még úgy sem találkoztam. Vagyis…-gondolkozott el-Adammel egyszer, amikor még gimis volt. Aranyos srác volt nagyon.-mosolyodott el a lány.
-Értem, de rendbe kell rakni ezt a csomagot, mert nincs túl sok időd indulásig. –kezdett bele a pakolásba a lány anyja, aki szintén hosszú, barna hajú volt, szeme sarkában már megjelent pár aranyos nevetőránc. Ketten fél óra alatt összepakoltak, a ruhák jó részét visszatették a szekrénybe, így maradt hely pár ajándéknak is, amit Blankának nem a kezében kellett szállítania.  Egy óra múlva már kint is volt a reptéren szüleivel, akiket megölelgetett szorosan, majd indult becsekkolni. Egy teljes hét a családja nélkül, ami egy teljes hetet jelentett a nővérével, és talán Adam Lamberttel, valamint Tommy Joe Ratliffel. Kíváncsi volt nagyon, hogy mi lett abból az édes srácból, akit annak idején megismert. Vajon elszállt Adam? Hogy fogja fogadni? Rá sem hederít majd, csak ha nagyon muszáj, akkor válaszol neki? Vagy mosolyogva elbeszélgetnek majd, és nevetgélnek, mint azzal az egy alkalommal, amikor találkoztak? Élénken megmaradt benne az az élmény. Adam egy jelenség. A kisugárzása, az energiája valami szenzációs. Bárkit levesz a lábáról pillanatok alatt. Ahogy jobban belegondolt, egyre biztosabb lett benne, hogy nem fog csalódni. Hisz Adam biztosan két lábbal áll a földön. Ismerve a nővérét, tuti visszarángatta a földről, ha netán elszállt volna. Gwen egy igazi keménykezű irányító tud lenni, hogy ha arra van szükség. Ilyenkor nagyon idegesítő tud lenni a parancsolgatása, de bízni kell benne, mert mindig tudja, mit miért csinál. Egy ilyen barát egy olyan sztárnak, Mint Adam, felbecsülhetetlen. Kontrollt és lelki támogatást is nyújt neki. Blani szinte észre sem vette, ahogy gondolkozott, az a két óra elrepült a feje felett. Az utolsó percekben járt már, így kapkodnia kellett, de éppen időben feljutott a gépre. megkereste a helyét, ami pont az ablak mellett volt, valamennyivel a repülő szárnya mögött. Tökéletes. Leült, az előtte lévő ülés alá tolta a kézipoggyászát, becsatolta az övét, és már indult is a gép a felszállópályára. Blani becsukta a szemeit, gondolatban elképzelte azt, ahogy a nővérével meglátják egymást, egymás nyakába ugranak, puszilkodnak, majd Adamet és Tommyt, ahogy a háttérből mosolyogva figyelik őket, majd kedvesen üdvözlik. Majd mind ezek után vidáman mennek haza, ahol egy hosszas beszélgetésbe kezdenek. Mindannyian sokat mesélnek, mi történt velük, viccelődnek, nevetgélnek. Idilli kép. Akkor még nem is tűnt lehetetlennek, sőt, kimondottan valósághű kép volt. A gép már egyenesben volt, így Blani elővette a zenelejátszóját, a fülébe dugta a fülhallgatót. Egy ideig csak bámult ki az ablakon, majd elaludt.