12. Kérlek

Gwen szemszöge:
A telefonomat vigyorogva szorítottam magamhoz, miközben szinte ugrálva mentem ki az udvarra Adamhez és Tommyhoz. Christ már napok óta nem lehetett elrángatni a laptopja elől. Rácsatlakozott, és ember legyen a talpán, aki képes elválasztani a hőn szeretett készüléktől. Néha próbáltam leülni mellé, kérdezni mit csinál, de takargatta a képernyőt, hogy nem rám tartozik, kis híján elküldött a francba. És komolyan… Adam egy ilyen palit fogadott be a saját házába, és őt képes szeretni… Bár jelenleg nem mutat felé semmiféle érdeklődést. Az egy másik dolog, hogy esélye sincsen rá. Részben Chris miatt, részben pedig saját maga miatt. Chris részét letudhatjuk az imént ismertetett okok miatt, Adam pedig saját magától máshogy veszi el az esélyt. Eddig a szobájába volt zárkózva, néha kijött enni, inni. A hálószobájához tartozott egy külön mosdó, így néha ott az ivás részt is letudhatta. Nos, most Tommy igazán büszke lehet magára, hogy másfél órás győzködés, könyörgés, csalogatás, illetve ráncigálás után végre kiimádkozta Adamet a friss levegőre. Ültek egymással szemben éppen a kávét szürcsölgetve. Tommy egyik kezével az asztalon könyökölve támasztotta a fejét, Adam pedig hátradőlve az ezüstös színezetű kerti széken szorongatta a két keze közt a kávéscsészét.  Odapattogtam hozzájuk, és leültem kettejük közé a harmadik kerti székre, szélesen rájuk mosolyogtam. Adam felvont szemöldökkel nézett rám. Kicsit ütötte egymást az ő közömbössége, és az én vidámságom.
-Na, mi ez a nagy vidámság?-kérdezte Tommy vigyorogva, engem pedig nem kellett tovább győzködni, hogy bukjanak ki belőlem a szavak.
-Ugye van egy húgom, Blanka, akiről már annyit meséltem-vigyorogtam. Adam, te találkoztál már vele, még gimiben, emlékszel?-néztem rá, ő pedig elgondolkozott, majd lassan bólintott, Magyarán halványlila gőze sincs neki. –Ő volt az, aki bokán rúgta Troyt, amikor kötekedni akart.
-Á… Á!... Ááááá…-kerekedett ki a szeme, egyre hangosabban és hosszabban mondta az Á betűket, ami azt jelenti, hogy ényleg leesett neki.-Értem-bólintott határozottan.
-Szóval pár óra múlva jön.-itt megálltam, hogy lássam a reakciójukat. Adam csak bólintott, mintha azt mondtam volna, hogy elmentem sétálni, Tommy viszont már lelkesebb volt.
-Na, alig várom, hogy megismerjem-mosolyodot el.
-Igen, én is-nevettem egyet halkan, majd Adamhez fordultam.-BB.-kerestem a tekintetét. Kisvártatva rám is nézett. A tekintetemet az övébe fúrtam, és fogva tartottam.
-Hm?-vonta fel ismét a dús fekete szemöldökét.
-Komoly kérésem lenne hozzád.
-És pedig?-könyökölt az asztalra nemtörődöm módon.
-Amíg itt lesz, kérlek, próbáld meg kicsit háttérbe szorítani a világfájdalmad, és könyörögve kérlek, próbálj meg kedves lenni hozzá, rendben?-már nyitotta volna szóra a száját, mire másra, ha nem arra, hogy ellenkezzen, de bele folytottam a szót.-Nem Adam, ha a rajongóidért képes vagy ezt megtenni, kérlek, értem is tedd meg egyszer. Rendben?
-Jó, jó…-forgatta meg a szemét, de látszott rajta, hogy nincs éppen kedvére az, hogy jópofizzon.
-Adam…? Tényleg Lynn bánt ennyire, vagy más is van a dologban?-érdeklődött finoman Tommy.
-Lynn már egyre kevésbé érdekel-rázta meg a fejét.-Monte miatt aggódom…
-Miért nem hívod fel?-érdeklődtem, mire újból megrázta a fejét.
-Próbáltam már, de nem veszi fel… -sóhajtott- Fogalmam nincs, mi van vele…
-Remélem, nincs baja… Hű…-gondolkoztam el. Komolyan aggódni kezdtem érte. Bár talán csak magányra vágyik. De ki tudja, Lynn mibe hajszolta bele. – Bár tud magára vigyázni-mosolyogta Adamre bíztatóan. Igen, Monte tud magára vigyázni. Miért ne tudna? Felnőtt ember.
-Én is…-bólintott Adam kicsit elhúzva a száját. z órámra pillantottam-Gyertek, indulnunk kell Blaniért a reptérre!-rikoltottam lelkesen, majd berohantam a házba, ahol Chris még mindig a laptopján pötyögött valamit. Ahelyett, hogy megpróbált volna segíteni Adam ügyében… Na mind egy… Nem érdekel. Felkaptam a szövetkabátomat, majd eltűntem az ajtóban, nem sokkal utána Chris is kiballagott az ajtón.
-Kukucs, hova készülsz?-kérdezte tőlem meglepetten, mire intettem neki, hogy jöjjön ő is.
-Gyere, megyünk a reptérre. Jön a húgom.-mosolyogtam rá, közben Adam meg Tommy már mentek kifele a kapun.
Mindannyian bevágódtunk a kocsiba, és mentünk is a reptérre. Adam a volánnál ült, mellette én, hátul pedig Chris és Tommy. A lehető legmesszebb húzódtak egymástól. Tommy Adam feje mellett kukucskált ki előre. Chris végre elkezdett beszélgetni Adammel. Elvégre a „pasija”. Tommy pedig velem kezdett el beszélgetni. Szépen folyt a keresztbe dumálás a kocsiban, de elvoltuk, egyikünket sem zavart a másik beszélgetése. Adam telefonja megcsörrent, megnézte a kijelzőt, majd egyszerűen kinyomta, és visszacsúsztatta a zsebébe. Ezt körülbelül percenként játszotta el, majd végül felvette. Nem szólt bele, csak hallgatott. Csöndben maradtunk, hogy ne zavarjuk, így annyit ki tudtunk venni a telefonból kiszűrődő hangokból, hogy egy férfi hang csacsog valamit folyamatosan. A szavakat nem lehetett kivenni, és a hang sem volt ismerős. Egy idő után csak idegesen lecsapta a telefont, és a földre ejtette hanyagul. Onnantól kezdve csend volt a kocsiban. Kisvártatva oda is értünk a reptérre, Adam leparkolt, majd kiszállt a kocsiból, az ajtót erősen bevágta maga után. Előre féltem, hogy fog viselkedni… Ha valami miatt morcos, akkor általában nem számít semmi sem. Akkor ő morcos és kész. Föld az éggel nyugodtan egybeszakadhat, csillámpónik potyoghatnak az égből,  lesz.rja, mert ő éppen morcos. Beharaptam az alsó ajkamat, majd mikor láttam, hogy Adamék elindulnak, nagy levegőt vettem, mosolyt varázsoltam az arcomra, és én is elindultam én is velük.  Az épületbe érve megálltunk egy korlátnál, Blanival ugyanis megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Adam felült a korlátra, Chris felpattant mellé, és megsimogatta a karját. Erre Adam megpróbált felerőltetni magára egy mosolyt Chrisnek, de a kezei picit remegtek, ami azt jelezte, hogy ideges. Ugyanennek a jele volt a két szemöldöke közt megjelenő halovány gondterhelt ráncocska is. Tommy Adam másik oldalán a korlátnak dőlt.
-Figyu, haver… Tudom, hogy Lynn egy iszonyat nagy ribanc tud lenni, de lendülj túl rajta! Te tanítod arra a rajongóidat, hogy ha valami fájdalmat okoz, attól szabadulj meg, és különben sem kell felvenni az ilyen dolgokat. Marha nagy álszentség, ha te ezt nem teszed m, szóval…
-Tommy, állj… Nem kell a hegyi beszéd, oké?-szakította félbe BB a legjobb barátját mindkét kezét maga elé téve védekezésképpen.
-Oké, fogtam…-sóhajtott fel a szőke gitáros.
Az órámra pillantottam, Blani gépe már pár perce leszállt, tehát minden pillanatban megjelenhet, és én ugorhatok is a nyakába. Egyre izgatottabb lettem. Olyan rég láttam már! Annyira hiányzik… Most, hogy tudom, hogy egyre közelebb van a perc, amikor láthatom… Istenem, ott van!
-Srácok, itt van!-sikkantottam örömömben, majd elébe szaladtam. Ő ledobta a csomagokat, és tárt karokkal várt engem mosolyogva. Szorosan magamhoz öleltem, és felemeltem a lábaimat a földről pár másodpercre, ő pedig igyekezett megtartani. Gyorsan letettem a lábaimat a földre, majd tovább öleltem szorosan magamhoz. olyan régen láttam. maximum a neten keresztül láthattuk egymást egy-egy webkamera segítségével. És most itt van teljes valójában az egyetlen édestestvérem.
-Úgy hiányoztál…-dünnyögtem halkan a fülébe, majd elengedtem, de a kezeimet a vállán pihentettem tovább. Ő kedvesen mosolygott rám.
-Te is nekem!-nevetett, majd elnézett mellettem. Megfordulva követtem a tekintetét, láttam, hogy már itt van Chris, Tommy, és… nem… Adam nem. Hopsz, a nagy vígadás közepett elfelejtettem, hogy Adam éppen morcos. Isteni. Tommy kedvesen köszöntötte a testvéremet, és bemutatkozott, majd Chris követte a példáját, de jóval távolságtartóbb volt, mint Tommy. Valahogy Adamen kívül senkihez nem közeledik.
-Én… Azt hiszem, visszamennék… hozzá…-motyogta, miközben a hüvelykujjával Adam felé bökött. Blani kicsit oldalra bedőlve kereste a szemeivel Őt, majd mikor megtalálta, picit elnyílt a szája.
-Adam is eljött…-mondta lassan, majd elmosolyodott.
-Igen, igen, ős is itt van!-próbáltam megütni a lelkes hangot egy erőltetett vigyorral, majd legjobb barátom felé néztem, aki még mindig a korláton ült, és a mobiljával szórakozott. Ráncolta néha a szemöldökét. Adam, Adam, miért nem tudod felemelni a seggedet, és idetolni magad? Olyan nehéz az? Lassan felénk nézett, én pedig összeszűkült szemekkel néztem rá. Szerencsére vette a lapot, úgy tett, mintha most venné észre Blanit, és gyorsan lepattant a korlátról. Az iPhoneját a zsebébe csúsztatva hosszú léptekkel szelte át gyorsan a köztünk lévő távolságot. Visszafordultam Blanihoz, immár egy őszinte vigyorral.
-Blani, nem tudom mennyire emlékszel Adamre-vigyorogtam- Külsőre kicsit megváltozott-nyúltam hátra Adam kezéért, és közelebb húztam. BB kis mosollyal nyújtotta a kezét Blani felé.
-Szia-várta, hogy a lány megfogja a kezét, s ő kisvártatva meg is tette. Kezet ráztak.
-Szia. Rég láttalak… -mosolygott Blani- Troy zaklatott még?-vigyorodott el féloldalasan, hogy oldja picit a feszült hangulatot, de ezzel ellenkező hatást ért el. Adam arca picit megrándult, és elhúzta a kezét, hogy megvakarja a tarkóját.
-Öm… ja…-válaszolta egyszerűen. Blani erre nem tudott mit mondani, csak lebiggyesztette az alsó ajkát. Még a kínos csönd beállása előtt próbáltam menteni a helyzetet.
-Na, mesélj, mi van veled, te lány?-fogtam meg az egyik csomagját. Majd beleszakadtam. Bár mit is vártam, hisz olyan, mint én. Mindig többet pakol a kelleténél. Egy hétre kész túlélőcsomag. Nem vagyunk mi véletlenül rokonok!?
-Jaj, Gwen, viszem én, add ide!-nyújtotta a kezét, de én arrébb araszoltam a „kis” csomaggal.
-Nem nem, nem engedem.-mosoly- A másik táskát pedig valamelyik erős úriember biztosan szívesen átvenné tőled.-céloztam ezt a burkolt kérdést Adamnek, de ő mintha meg sem hallotta volna. Tommy viszont azonnal ugrott, és felvette a táskáját.
Fél óra múlva már otthon csacsogtunk a finom ebéd után. Adam ült az asztalfőnél, mellette Chris, másik oldalán pedig Tommy. Blani Tommy mellett ült, én pedig vele szemben. Felreppent sok jó kis téma, mindenki hozzászólt valamit, a hangulat egyre inkább kezdett oldódni. Adam viszont egy szót sem szólt, csak néha egy-egy megnyilvánuláson felhorkant, ha éppen nem tetszett neki a másik véleménye, illetve fejeket vágott időnként, mire én válaszul szúrósan néztem rá. Szépen lassan Adam felhúzta maga köré a falat… Pont Blani mesélt, amikor megszólalt Adam telefonja.
-Elnézést…-mormorgat, majd felkelt meg sem nézte a telefon kijelzőjét, csak felvette, kiment a teraszra és becsukta az ajtót. De nem volt olyan szerencsélye, hogy ne halljunk semmit.
-…TESSÉK!? ... Igen? ... Úgy van, kezd te is, az őrült feleséged sikeresen rád ragasztotta az idióta elméletét! Gondolkozz már! … MI!? Mi az, hogy kilépsz!? … Á, szóval jobb mindenkinek… Értem, peeersze, persze. F.szt… Elárulnád, hogy honnan szerváljak egy új szólógitárost a jövő heti koncertre!? … -itt hoszabban halgatott, majd baltaarcot vágva kinyomta a telfont. A vonal másik végén valószínűleg még beszélt a személy. Nagy levegőt véve izomból a kinti hintaágyhoz vágta a telefont, onnan pedig az leesett a földre- AZ ISTENÉRT! –szorította meg két kézzel a fejét, majd elviharzott.