A szeplős, vörös hajú tini ismét az iskolában találta magát szemben egy vörös hajú lánnyal. Zsebre tett kezekkel nézett zöldes színű szemeibe várva, hogy porba tiporja az önbizalmát. Már megint...
- Na mi van, homárka? - vigyorgott szélesen a szemeibe. Még a platform tűsarkújában is alacsonyabb volt nála. - Nem tudod miből maradsz ki. De had mutassam meg! Nézd csak! - körbefordult illegetve magát, billentgetve a csípőjét, majd végigsimított a saját oldalán, Adam pedig csak megforgatta a szemeit, és karba fonta a kezeit.
- Ugye legalább szólsz, ha végeztél? - vonta fel az egyik szemöldökét a srác, Tracy pedig lassan körbejárta, hogy szövögessen valammi ördögi tervet. Nagyon nem tetszett neki, hogy a srácot hidegen hagyja bármit is tesz. Tracy kis vonulását pedig a hangos csengő zavarta meg, mely az első óra kezdetét jelentette, így az osztály szépen be is vonult a terembe. Gwen azon a héten nem ment iskolába, mivel eléggé lebetegedett, így az Adam melletti hely üres volt... Pontosabban lett volna, ha Tracy nem kapott volna az alkalmon, hogy egy teljes kémia órán keresztül kínozza szegény srácot. A tanár betipegett, hogy egy csodás tanuló kísérleti órát tartson. Minden párosnál volt egy tálca, ahol a szükséges anyagok voltak felsorakoztatva. Kaptak a tálcányi kémcső, és különböző anyagok kavalkádja mellé egy papírt is, ahova az elvégezendő kísérletek instrukciói lettek írva. Adam nagyot sóhajtott. Kezdődött az első kísérlet, és Tracy folyamatos piszkálódása...
- Adam, olyan béna vagy! Tudod, biztosan valami zsidó sajátosság... - Adam csak a szemeit lehunyva számolt magában tízig, majd érezte, hogy a lány megfogja a vállát. - Hé... Figyelsz te rám? - a lány hangja most valahogy kedvesebb és lágyabb volt. Kinyitotta a szemeit, és ismét a strandon találta magát 30 évesen világsztárként. - Hol jártál? - nevette el magát.
- Ne haragudj... - mosolygott- Folytasd csak, figyelek - füllentette ismét, mire Tracy megint csacsogni kezdett. Meddig kell még ezt elviselnie?
Alex szemszöge:
Este Josh átjött hozzám, mivel a szőke srácot nem tudta este sehová elhívni. Ezt természetesen tagadta előttem, de én átlátok rajta. Nyitott könyv számomra a legjobb barátom. Nos, nem is sértődöm meg, sőt, örülök, hogy talált magának valakit, akiért harcolhat. Csak kár, hogy a csávó foglalt.
- Alex, olyan aranyos! Jó a humora is, egyszerűen jó fej! Te mit gondolsz róla? - itt tartott egy kis szünetet, én pedig csak az asztalra könyököltem. - Ja, bocsánat... kiment a fejemből hogy gond van a hangoddal... - erre csak elmosolyodtam aféle "Örülök, hogy leesett" nézéssel. - Nos... Nem érdekel, ki a pasija, nekem kell ez a srác. Végre értelmet nyert az életem. - ábrándosan tekintett a nagy büdös semmibe, én pedig megforgattam a szemeim. Josh, drága Josh, ha tudnád, mekkora szart fogsz ezzel kavarni... Biztosan kell ez neked? Jó lenne, ha el tudnám neki magyarázni, mennyire rossz ötlet más párját lenyúlni, és hogy milyen pontosan tudom, hogy milyen érzés lesz majd annak a szerencsétlennek, akitől le lesz nyúlva a szőke... Már pedig ahogy én ismerem a szívtipró meleg legjobb barátomat, úgy le lesz nyúlva, mint a huzat... Meglengettem előtte a kezem, hogy visszarántsam a földre, mire mosolyogva kért elnézést. Fogtam egy tollat és papírt, majd rá is vetettem a macskakaparáshoz hasonló betűimmel a kérdésemet: "Nem gondolod, hogy botrány lesz abból, ha lenyúlod Christ a mostani párjától?" Oda toltam elé a lapot, ő pedig elolvasta. Fújt egyet majd legyintett.
- Most őszintén. Nézz rám, szerinted érdekel? Végül is nem az elnők párját nyúlom le, csak egy egyszerű emberét. - vigyorgott szélesen, mire én írtam a választ: " Ezt sosem tudhatod." - Az lehet, de kevés az esélye, hogy valami olyan ember palija, aki a világ szeme előtt van... Akkor egyébként sem flörtölgetne velem.
Sóhajtva keltem fel és húztam a konyhába. Inkább hagytam a dolgot, és nekiláttam egy forró tea elkészítésének. Nem láttam sok értelmét folytatni a beszélgetést. Ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni...
Gwen szemszöge:
Dermedten álltam az ajtó előtt földbe gyökerezett lábakkal, és eltátott szájjal. Nem hittem a szememnek. Azt az embert láttam magam előtt, akire a legkevésbé sem számítottam. Az az ember, aki a legrosszabb rémálmaimba tért vissza kísérteni, aki után hosszú ideig nem gyógyultak be a sebeim. Aki annyit bántott, és nem elég neki! S most visszatért, hogy ismét felszakítsa az összes heget, és újabb tüskéket döfjön belém? Nyeltem egy nagyot, összeszedtem magam, és becsaptam az ajtót, de az nem csukódott be. A férfi a lábával akadályozta az ajtó becsukódását, és én nem tudtam ebben az állapotban semmit tenni. Remegtem, rettegtem, a hideg futkosott a hátamon. A legborzasztóbb rémálmom vált valóra azzal, hogy viszont látom. Azt hittem, nem tudja a címem! Vajon hogyan talált rám? Bár nyelné el a föld!
-Trace... - leheltem erőtlenül, ő pedig ijedtségemet látva szélesebbre húzta önelégült mosolyát, és nekitámaszkodott az ajtónak. Csak ekkor pillantottam meg a kezében lengedező üveget, amelyben alig volt pár csepp alkohol. Tudtam, hogy a válásunk óta összetört... de ennyire? Mi lesz most? Hátrálni kezdtem. Ha akkor is erőszakod és agresszív volt... mi lesz most!?
- Gwen. -mondta mély füstös hangon, amelyben volt valami rekedtesség... benne valami olyan színnel, amely megrémisztett... Tett felém pár lépést, de meg kellett kapaszkodnia a szekrényben. - Elhagytál... te ribanc...
- Trace... kérlek... ne... - hebegtem rémülten. Jól ismertem már... Sajnos. Nem akartam balhét, és azt sem, hogy bántson. Ráadásul most Blani is veszélyben van, mivel itt van velem!
- Nézd csak, mi lett a jó öreg Trace bácsival! Hát nem csodálatos? - tárta szét izmos karjait, melyen feszült a koszos, szakadt ing. Ápolatlan volt. Látszott rajta, hogy rettenetesen elhanyagolta magát. Az egykor rövid barnás haja most az arcába hullott, sima arcbőrén megjelentek a ráncok... Ijedten figyeltem, nem akartam semmit mondani, nehogy ennél jobban is felidegesítsem. - Ez mind a te hibád, te... te rohadt mocskos sarki ribanc, te! - üvöltötte, mire Blani kikukucskált a nappaliból, Trace szeme pedig megakadt rajta.
- Blani menj innen, gyorsan.. Kérlek! - figyelmeztettem, hogy jelezzem neki, hogy aki ismeri ezt az embert, annak java sosem származhat belőle.
- No, ki ez a pipi? Csak nem a kis hugicád? - megcsipkedte az arcomat, én pedig lassan húztam el a fejemet.
- Őt hagyd békén, kérlek. - kérleltem folytott hangon, mire felmorrant.
- Te csak ne mondd meg nekem, mit tegyek. Még a végén nagyon megjárod. - azzal félre lökött, és elindult Blani felé, én pedig belekapaszkodva próbáltam visszatartani.
- Trace ne érj hozzá! - sipítottam a fülébe, mire az arcomba könyökölt, én pedig hangos nyögéssel ültem le a padlóra. Nem… Nem teheti ezt... A hugommal nem!
Tommy szemszöge:
Csöveztem vagy másfél, vagy két órán keresztül a sportmedencében időnként átvándorolva a meleg vizes tojásfőzőbe. A tojásfőző tele volt nyanyákkal, a sportmedencében pedig csak pasik voltak. Illetve ha megjelent nagy ritkán pár jó csaj, és esetleg netalántán oda jöttek hozzám, váltottam velük pár szót, de egyik sem volt az esetem. Vagyis visszagondolva a fele minimum az volt, de különösebben nem keltették fel a figyelmem… Mi a frász van már velem? Én is kezdek felmelegedni Adam mellett, mint Pittman? Erre a gondolatra halkan felnevettem, és megráztam a fejem, majd kimásztam a medencéből, és elindultam, hogy megkeressem a két galambot. Mezítláb kimondottan jól esett tapicskolni a füvön, de sajnos ez időnként nem adatott meg, így a forró betonon kellett végigugrándoznom, és egyszer rádobbantottam a még forróbb fémre, mire a talpamról leégett ami csak le tudott onnan égni, azt hittem ordítok, ehelyett csak nyögtem egyet. Ezek után belegázoltam az összes hideg vizes medencében, sőt annak a lábmosójába is, hogy valamelyest hűtsem a sajgó talpam. Adaméket a gyerekmedencében pillantottam meg. Hát hol is máshol? Meg sem lepődtem. Na de ott is nem hogy belemennének a „mély” részbe, kifeküdtek napozni. Arcon csaptam magam, majd közeledve feléjük sikeresen felfedeztem, hogy valami bigével tracspartiznak. Nem érdekel, oda kontárkodtam. Levágtam magam a vízbe, hogy a lehető legjobban összefröcsköljem őket. Nem örültek neki, Adam csúnyán nézett rám, én pedig szélesen elvigyorodtam.
- Gonosz vagy, Ratliff. – jelentette ki tárgyilagosan, én pedig egy „Tudom”-mal feleltem nevetve.
- Cső, Tommy vagyok. – nyújtottam a kezem a csajnak, aki nagy szemekkel motyogta a nevét.- He? Stacy?
- Nem, hanem – és ismét elmotyogta a nevét.
- Mi? Kacey? – erre megint megrázta a fejét, és ismét elmotyogta. – Á, Lacey! Szép neved van! – bólogattam mosolyogva, de közel sem voltam biztos abban, hogy komolyan az a csaj neve. Van egyáltalán olyan név? Azt hiszem…
- Tracy, te idióta – felelte Adam, és kaptam tőle egy tockost.
- Ember, anyád tud róla, hogy egy barom vagy?- rávetve magam birkóztam le nevetve: - Ne, Tommy! – kapálódzott.- Vizes lett a hajam! – próbált eltolni magától, mire én mégjobban bevizeztem a haját, majd elengedtem.
- Istenem, Adam, mi vagy te? Hisztis kislány? – nevetve néztem, ahogy csöpög a hajából a víz, és fújtatva, dühösen néz rám, ami még inkább arra késztetett, hogy röhögjek. Chris is felkuncogott mellette. Ja.. Ez is itt van.
- Cső, Csíra, nem mész Starbucksba? – vigyorogva kacsintottam rá, mire ő is dühösen nézett rám, majd felkelt.
- Magatokra hagylak… Adam, hozzak valamit? – engem meg sem kérdez a Kertitörpe… Na szép!
- Kicsim, egy Frappuchinonak nagyon örülnék. –mosolyogva húzta le a kezénél fogva és a szájára puszilt, majd elengedte, Chris pedig elballagott.
- Hogy bírod a Szőke ciklont? – csóváltam a fejemet.
- Ugyan, Tommy, ha nem piszkálnád folyton, és megpróbálnád megismerni, hidd el, irigy lennél rám! – felelte magabiztosan, én pedig úgy kiröhögtem, mint a szart, erre felhéborodva nézett rám, és ott hagyott.
- Ne már, tesó, ne csináld már! – mentem utána nevetve. – Tudod, hogy csak húzlak.
- Tudom te seggfej. – birkózott le a földre.
- Ezt elég… agresszívan adtad a tudtomra – nevettem – Gyere menjünk a sportmedencébe úszni egyet.
- Rendben. – bólintott, majd leszállva rólam el is indult.
- Vigyázz a betonnal! – figyelmeztettem, és mentem utána.
- Papucs, nagyokos – vigyorogva vette fel a saruját, én pedig a mutatóujjammal felé böködve jeleztem, hogy kivételesen igaza van. Én is felkaptam a lábbelimet és a sportmedencéhez érve bosszúból a vizes hajáért szépen belelökött, majd utánam ugrott.
Alex szemszöge:
Végre készen lett a dal. Már csak el kellene énekelnem párszor, majd felvennem a telefonomra. Reméltem, addig nem felejtem majd el. A papírjaimat a zsebembe tuszkoltam látva, hogy egy seregnyi vendég tódul be az ajtón. A francba... Amikor fél óánként egy-egy emberke, esetleg kettő betéved, az egészen kellemes, de amikor tíz percem sincs, hogy vagy ötvenet kiszolgűljak, utána a belem kiköpöm. Mindenki mondta a magáét, siettetett, Josshal meg úgy ugráltunk csettintésre mint a bolhák. Lili meg hozta a formáját lassított felvételben. Most még rá is vettem volna magam, hogy ráenne egy hátrány, ha egy icipicit csipkedné magát. Nos, míg ő sikeresen kiszolgált hat embert, mi Josshal felesben kiszolgáltuk a maradékot, majd fáradtan rogytunk le a székünkre.
- Ez jó volt, mi, haver! - vigyorgott rám lelkesen, én pedig szúrósan néztem vissza rá. - Értem, értem, neked nem tetszett... - nevette el magát, én pedig az ajtó fele néztem, és megint megpillantottam a szőkét. Ma már harmadszor. Felsóhajtva böktem meg a lábammal Josht, és intettem a fejemmel a gyerek felé, ő pedig ahogy meglátta, már pattant is fel, hogy kiszolgálja. Hosszas beszélgetés után kérte csak a két karamellás frappuchinot, majd Josh... Na nem... Ilyen nincs. Esküszöm megütöm... A szájára puszilt! A gyerek szerencsére csak vörös fejjel motyogott egy helót és elhúzott. Josh felém fordult vigyorogva, de a pofonommal találta szemben magát.
- Neked meg mi bajod van, ember!? - kérdezte felháborodva, és pedig megpróbáltam kierőszakolni magamból valami suttogás féleséget.
- Foglalt a srác, te idióta! - ez meglehetősen szánalmasra sikeredett, de Josh arcán láttam, hogy elgondolkozik a dolgon. Legalább volt valami hatása. Ha nem is sok, de volt. Ez valamilyen szinten megnyugtatott...
Adam szemszöge:
Tommyval már a pokrócon ültünk átöltözve száraz ruhába, mire Chris megjött a Starbucksból. A kezembe nyomta a jeges italt, én pedig egy csókkal köszöntem meg neki, ő pedig épphogy viszonozta. Láttam rajta, hogy valami baj van.
- Mi a baj, Husi? - kérdeztem aggódva, és a tarkójára simítottam, ő pedig mosolyogva rázta meg a fejét. - Na, ne füllents nekem - pusziltam az arcára, ő pedig letette az italát, és feltérdelve ölelt magához egy "szeretlek"-et suttogva a fülembe. Ez abszolút kibillentett az egyensúlyomból, és nevetve dőltem el vele a fülébe duruzsolva, hogy "én is téged" .
- Gyerekek, moderáljátok magatokat, nyilvános helyen vagytok! - rótt meg minket Tommy drámaian a homlokára téve a kezeit, én pedig egy utolsó puszit nyomva Chris szájára ültem fel.
- Inkább menjünk most haza.
- Rendben - bólogatott Chris, én pedig Tommyra néztem.
- Én átugrom Blaniékhoz - vigyorodott el szélesen, én pedig vigyorogva vonogattam a szemöldökömet neki, mire vállba boxolt.
- Igen, tudom! Én is a szemedre hányhatnám minden második lépésedet a Szőke közelében! - fonta karba a kezeit.
- És meg is teszed - nevettem fel.
- Az már más kérdés. - öltötte ki a nyeévét, majd összepakoltunk, Tommyt kiraktam Gwennél, majd Chrissel mentünk tovább. Mintva picit meghibbant volna, megfogta a kezemet, és felvonszolt az emeletre. Hm... Tetszetős! Követtem, majd az ágyra löktem, és felette támaszkodva csókoltam.
- Chris - leheltem a szájába.
- Adam! - felelte válaszul, mire kuncogva újra a fülébe súgtam a nevét.
- Josh...- hallatszott a szájából a név,amely valóságos villámcsapásként hasított a szívemb, én pedig abban a pillanatba váltam el tőle, és álltam fel.
- Mi van!? - kérdeztem kissé hisztérikusabban a kelleténél.
- Öm... Az a név is illene rád. - felelte talán túlságosan is hadarva. Rohadtul nem győzött meg, a szívem hevesen kalimpált, és olykor pár ütemet kihagytott, aztán folytatta a dobolást.
- Ki az a Josh? - kérdeztem szúrósan nézve rá.
- Nyugi, Adam, Kicsim, kérlek... - próbálta javítani a helyzetet, de én szinte a könnyeimmel küszködve viharzottam ki a szobából hangosan becsapva az ajtót, majd a bejárati ajtót elhagyva ültem be a kocsimba erősen rámarkolva a kormányra. Fogalmam sem volt, hova mehetnék, de indítottam, ráléptem a gázra, és csak mentem amerre éppen vitt az út...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése