4. Adam mint Idol?

Már lassan 8 éve vége a gimnáziumnak. 2 év múlva ismét osztálytalálkozó. Troy Rogers, egykor kigyúrt, isteni testű „bálvány” pasi volt, de mára már egy tetovált, sörhassal rendelkező, koránál idősebbnek látszó kamionsofőr lett belőle. Esti óráit a kanapén heverészve töltötte sörrel a kezében a kis bérelt „rókalyukban”, amit ő az otthonának hívott. Unottan kapcsolgatta a televíziót, mindenhol reklám ment, pár kivétel akadt jósda műsorok és televíziós shopok formájában. Hova süllyedünk, kérem? Régen bezzeg nem volt ennyi felesleges kacat, amiket reklámozni lehetett volna. Morogva felhangosította a készüléket, mert Nicki zajongásától nem hallott semmit. Így ment ez már évek óta. Troy ült és nézte a televíziót, Nicki pedig a konyhában ügyködött, ha épp nem mosott, teregetett, vasalt, takarított épp, de Troynak semmi sem volt jó. Csak nyomkodta a távirányítót, majd megállt egy csatornánál. Tehetségkutató műsor, mely American Idol néven fut. Fantasztikus. Ez talán a legérdekesebb az összes csatorna közül. Pár önjelölt „tehetség” kiáll a színpadra és szenved a mikrofonba.  Jelenleg egy vörös hajú, nem éppen vékony lány hörgött valamit. Troy ásítva nézte a tinit. Nem látott benne semmi érdekeset. Rengeteg rekedtes hangú énekesnő van már. Minek még egy? Teljesen felesleges egy újabb sorozatgyártmány, akit a harmadik videoklipje után igazi dívának titulálnak, hozzáteszem alaptalanul. Tapsvihar következett a „lehengerlő előadás” után, majd egy újabb versenyző lépett színpadra. Egy férfi állt meg a színpad oldaláról felfelé futó lépcső tetején... Fekete, vasalt haj, hófehér öltöny. Ismerős arc. Ki lehet ez a fazon? Troy felcsúszott a kanapén és előre dőlt, hogy jobban szemügyre vehesse az alakot. Belekortyolt a kezében tartogatott sörbe, közben azon kattogott az agya, honnan olyan ismerős a fickó neki.
-Nicki! Gyere ide!-parancsolt a nőre, mire a hidrogénszőke, vékony nő mellette termett. Már gimnáziumban is együtt jártak, de kapcsolatuk lassan a vége felé közeledett, habár ezt maguknak sem vallották be. Troy a televízió képernyőjére bökött, mire Nicki leült mellé. Ahogy jobban megnézték az alakot, akit mellesleg mind a ketten tényleg tehetségesnek tartottak, villámként sújtott le rájuk a felismerés. Nicki döbbenten kiáltott fel, Troy pedig kiköpte az épp kortyolt sört egyenest rá a kanapé előtt elterülő dohányzóasztalra.
-Troy… Ez Adam… Ez… EZ ADAM!-sikoltotta Nicki, alig hitte el még saját magának is a tényt, hogy régi osztálytársukat látják a televízióban.
-Nem hiszem el, hogy egy ilyet engednek továbbjutni… Adam, mint Idol? Nevetséges.-morgott Troy.
-Miért, szerintem jól csinálja. És ezzel a hajszínnel már nem is olyan gáz.-elmélkedett a nő, majd Troy arca láttán inkább csendben maradt.
-Ez nem lehet ő. Nem vihette ennyire. Egy olyan gyerek, mint Adam? Ugyan már…-figyelte Troy a televíziót, és benne Adamet, ahogy előad. Mikor a szám végén hosszan kitartotta a magas hangot mindketten döbbenten meredtek a képernyőre, Troy még mindig nem hitte el, hogy a fura, nyomi gimis osztálytársa énekel egy egész országnak Hollywood színpadán. Akit ráadásul éjjel-nappal ott bántottak, ahol csak érték. Adam gyönyörűen vitte le a dallamot mélyre majd tett pontot a szám végére. A kamera közelről mutatta az arcát, ahogy az előadás befejeztével elvigyorodik. Itt vált biztossá Troy és Nicki számára, kivel van a dolguk. Amikor pedig Paula Abdul, a legkedvesebb zsűritag a keresztnevén szólította, akkor már semmi szín alatt nem fért kétség hozzá, hogy a vörös hajú, szeplős, duci srácból egy szenzációs előadóművész cseperedett. Persze Troy tagadta, hogy ő bármire is tartja Adamet, hogy egyáltalán van tehetsége. Azt vallotta, hogy hamar ki fog esni és eltűnik a süllyesztőben. Tudta, hogy nincs igaza, ez nem így lesz, de makacsul maradt az „álláspontján”. Neki mondhatott bárki bármit. Ugyanolyan konok és önfejű maradt, mint volt.
-Szenzációs…-mondta döbbenten Nicki, Troy pedig idegesen kapcsolta ki a televíziót. Nem bírta hallgatni, ahogy Adamet mind a négy zsűritag dícséri. Azt akarta, hogy hordják le, róják meg, kérjék rajta számon a szánalmas teljesítményét.- Te gondoltad volna, hogy ilyenekre képes?-nézett a szőke lány Troyra, aki mérgesen meredt rá.
-Most fejezd be, ha nem akarsz még egy monoklit a szemed alá.  Kész van már a vacsora? Éhes vagyok!-pattant fel Troy felrángatva Nickit, aki az ajkát beharapva sietett a konyhába készíteni a vacsorát.-Hozz nekem még egy sört!-kiáltott utána a férfi majd visszaült a kanapéra. Adam Mitchel Lambert, mi? Az a kis csíra, aki órákon alig mert megszólalni most a hangját kieresztve üvölt a mikrofonba? Ő vitte valamire. Az iskola „fura sráca” Vitte valamire! Ő, Troy Rogers pedig egy egyszerű kamionsofőr lett. Egy senki, akire csak a felesége néz fel, ő is csak félelemből. Adamet pedig szinte egész Amerika tiszteli.  Troyt gyötörte az irigység. Egykor büszke volt arra, aki volt, hogy ő volt az egyik legnépszerűbb a gimiben, minden lány őt akarta, most pedig szégyellte, hova süllyedt. Szégyellte, hogy kevés fizetéséből alig élnek meg feleségével, akivel a kapcsolatuk az utolsókat tapossa. Hihetetlen. A nyomi srác vitte valamire. Nem adta fel, és megmutatja, ki is ő valójában. Küzdött, és lett belőle valaki.