17. Tiszta szívből

Adam szemszöge:
Jaj ne! Elkésem próbáról! Milyen nap is van? Mindegy…Rohantam végig az utcán, de minél jobban igyekeztem, annál kevésbé éreztem gyorsnak magam. Az utcák teljesen kihaltak. Nem értem mi van! Gyerünk, Adam, szedd a lábad, már ott kellene lenned! Ashleyt befenyíted, hogy ne késsen, erre te késel? Á, nem is én lennék. Gyerünk, csipkedd magad Adam! Mi van velem? Egyébként is, miért nem fogok taxit, vagy valami? Bepattanhattam volna a luxus BMWmbe és egy órája ott lennék, de neem, ahogy kiléptem a kapun… Nem is emlékszem rá, hogy kiléptem volna rajta… Nem értem. De mindegy, fuss, fuss! Igyekszem, ahogy csak tudok. Nem érzem magam gyengének, mégis alig haladok valamit, nem bírják a lábaim… Végül egy puffanást hallok, de nem érzek semmit. Curtis arca jelenik meg előttem, ahogy ijesztően vigyorog, és közeledik felém...
                - Adam. Hé, Csillagom! – mondja Curtis, a vállamat rázza, én pedig érzem, hogy kiver a víz. – Adam! BB, nem várok rád örökké… - folytatja, de a hangja inkább nőiesebbe megy át. Mintha tompulnának az érzékszerveim. Minden kép eltűnik előlem, egy hatalmas piros foltot látok. Eltakarom a kezeimmel a szemeimet. Csukott szemhéjakkal is zavar a nap sugara.
                - Na végre, Álomszuszék! – hallottam, ahogy Vivienn felnevetett mellettem, majd az arcomra simított.
                - Eh…? – hangzott a kora reggel értelmesnek számító kérdésem.
                - Na találd ki mi van! – mondta mézes-mázas hangon. Ó jaj… Hirtelen kipattantam az ágyból, és felrángattam magamra a nadrágomat.
                - Elaludtam. Késésben vagyok. Elkések, igaz? – kérdeztem idegesen, rekedtes hangon, mire Viv elnevette magát.
                - Nem. – itt tartott egy hatásszünetet, mialatt begomboltam a nadrágomat, majd ránéztem, ő pedig mosolyogva nézett vissza rám. – Adam. Jelöltek téged a Grammyre! – a szavak lassan vánszorogtak el az agyamig, majd ott még lassabban kerültek feldolgozásra. Mire a mondatot felfogtam, teljesen elkábultam, és egy hatalmasat sikítottam! Nem hiszem el! Én vagyok a világ legszerencsésebb és legboldogabb embere! Szorosan magamhoz öleltem Vivet és ugráltam. Alig hittem el! Grammy! A Grammynél nagyobb elismerést a zeneiparban nem kaphat egy énekes, és nincs meg három éve, hogy a pályán vagyok, és máris jelöltek! Esélyes vagyok… Curtis hátborzongató emléke egy varázsütésre tűnt el a fejemből, és rózsaszín felhők között repültem, ahol angyalok játszották hárfán a dalaimat. Csodálatos!

Amber szemszöge:
Dörömbölést hallottam az ajtón. Biztosra veszem, hogy a bátyám az holtrészeg állapotban, mert nem sikerült megszereznie Adamet… Szegény srác! Szeretem Curtist, de amilyen mániákus, nem hinném, hogy Adam kellemes emléket őriz magában a vele való találkozás után. Sóhajtva nyitottam ki az ajtót, és elnyílt a szám döbbenetemben. Curtis látszólag józan volt, de a homloka sebes volt, a szája felvolt dagadva, és az orra is vérzett, mindeközben potyogtak a könnyei.
                - Curt! Jesszusom! Mi történt!? – sikítottam, miközben eltámogattam a kanapéig, és vittem neki egy pohár vizet fájdalomcsillapítóval.
                - Pedig… már majdnem az enyém volt… - mondta kissé nyafogva. – De aztán jött a barátja. Meg a gitárosa! – panaszolta, majd belekortyolt a vízbe.
                - Jaj, Bátyó… Legközelebb, kérlek, hallgass rám, tudom, mit beszélek! Adam kapcsolatban él és…
                - De rossz kapcsolatban él! – csapott a combjára – Én vagyok neki az igazi, és nem az a nyámnyila szőke pacák! – makacskodott. Mit is vártam tőle? Megcsóváltam a fejemet. Néha annyira felbosszant a hülyeségeivel.
                - Mit csináltál Adammel? – próbáltam nem felidegesíteni magam.
                - Odamentem hozzá, és elmeséltem neki, mennyire szerettem már gimiben is. Simogattam, édesgettem, cirógattam… Meg is csókoltam – mosolyodott el ábrándosan, én pedig a fejemet fogtam. Na, ilyenkor tudnám valahova kikötözni.
                - Curtis! Adam számára te egy idegen vagy! Fel is jelenthet zaklatásért! – nyitotta volna a száját, de belé fojtottam a szót. - Most én beszélek. Nem mehetsz oda hozzá, és támadhatod le azzal, hogy egymásnak lettetek teremtve és itt a vége fuss el véle, dobjon el mindent, mert te ezt gondolod, érted? – Hülye kérdés. Hogy is értené…? – Hozok jeget a szádra… - felkeltem, és elindultam jégért. Egy bolondot úgysem tudok meggyőzni arról, hogy bolond…

Alex szemszöge:
Unottan vánszorogtam ki a kávézóból este nyolckor. Joshra vártam, hogy elvigyen abba a nyomorult sztriptíz bárba, ahova lepukkant részeges szar életű perverz férfiak járnak. Nem szándékozom elhagyni magam, és az alkoholhoz sem fogok menekülni, így maximum a szar életű jelző illik jelenleg rám. Nem hiányzik, hogy egy csaj rázza nekem a fenekét meg a melleit, én pedig a havi béremet tömködjem a melltartójába. Hidegen hagynak az ilyenek, felesleges az egész. Kedvem sincs hozzá egyáltalán. Ráadásul ma hangom is alig van. Meg vagyok fázva, és úgy énekeltem. Ráhúzódott a dolog a hangszálaimra, és szépen kezdenek begyulladni. Így nem tudok majd dolgozni a kávézóban… és mivel teljesítménybért kapok, annyi a fizetésemnek is… Ó, a francba! Hiába, a mai világ ilyen: Nem tudsz teljesíteni, nem kapsz pénzt. Tiszta szívből gyűlölöm ezt a jelenlegi helyzetet! Felsóhajtottam. Egy kósza gondolat kapizsgált a fejemben, miszerint fognám magam, és elmennék haza ahelyett, hogy abba a bárba mennék Josshal. De sajnos túl késő volt. A sötétkék Buggie abban a pillanatban parkolt le mellettem. Édes egy autó volt, pedig én nem mondok ilyet autókra, de ez a jármű valóban az aranyos jelzőt vívta ki magának a kicsi méretével és a hatalmas kerek lámpákkal az elején. Ráadásul rendes ajtaja sem volt, éppen csak valami jelzésszerű váz oldalt, amin át kellett mászni. Át is másztam kelletlenül, majd tova is gurultunk egyenesen a bár felé. Josh szokásához híven próbált lelket önteni belém a hülye történeteivel, de én továbbra sem lelkesültem fel.
                - Mégis minek ez az egész? – nyavalyogtam. – Semmi kedvem az egészhez…
                - Meglásd, haver, igaza lesz a te Joshua barátodnak, ez majd rendbe fog téged rakni! – Aha, persze… Inkább egy kávét innék jelenleg. Pedig utálom. Lassan leparkolta Josh a Buggie-t a bár előtt, majd mindketten kikászálódtunk belőle. Én csak álltam az autó mellett. Eddig még bele sem gondoltam, hogy órákon át kell odabent lennem, és elunnom az életemet. Franc egye meg! Drága barátom végül nagy nehézségek árán beoperált a bárba, és a rudakkal teli emelvény melletti székek felé vette az irányt.
                - Na, nem. Azt már nem. Oda nem ülök. – Most komolyan oda akarsz engem ültetni, ahol a lehető legközelebb vagyunk azokhoz a nőkhöz, így esélyem sincs elbújni valami sötét sarokba, hogy valahogy túléljem az estét? Igen… nagyon is komolyan gondolja. Meg sem próbált győzködni, hanem szimplán odacipelt. Kell is neki ilyen erősnek lennie! Az egyik lány kapásból betalált. Elkezdte rázni magát, tolta az arcomba hol a melleit, hol a fenekét, én pedig diszkréten elfordultam egy finom jelet adva neki, hogy tőlem keresztbe is hányhat cigánykereket, tőlem nem kap pénzt. Perifériás látással láttam, hogy Josh odasúg valamit a lánynak, miközben gondosan rejt el egy tízest a melltartójába. A lány tíz másodpercen belül már az ölemben is volt, én meg nem győztem dőlni a szék háttámlájának. Hozzá érni nem akartam, hogy letolhassam magamról. Ránéztem, ő pedig kedvesen rám mosolygott és egy pohár vodkát nyomott a kezembe. Felsóhajtottam, de lehúztam. Az alkohol majd felgyorsítja az eseményeket, és eltompítja az érzékeimet a fájdalmammal együtt. De nem szabad túlzásba esnem!

Adam szemszöge:
Chris kezét fogva ballagtam az utcán, a kezemben már ott volt két papírszatyor. Az egyikben egy fekete magas sarkú Dior csizma, a másikban pedig egy cuki szőrös kapát, méghozzá Gucci. Boldog voltam az új szerzeményeimmel. Mögöttem Tommy és Blani jött, mögöttük pedig Gwen és Viv nevetgélt. Egymást árasztották a rólam szóló kompromittáló sztorikkal. Szép mondhatom! De nem nagyon érdekelt, néha még én is elkuncogtam magam egy-egy történeten. Tommy éppen Blanit szédítette. Nagyon megtetszett neki a lány, remélem sikerül Tommynak eleget udvarolnia, hogy elnyerje a szívét. Édesek lennének együtt. Pont mint mi Chrissel! Hatalmas, cuppanós puszit nyomtam az arcára, ő pedig nevetve puszilt vissza. Istenkém, annyira szeretem! Ha tehetném, az egész Világot neki adnám! Betértünk a város legnagyobb bevásárlóközpontjába, és ott kezdtünk el nézelődni. Chanel üzlet. Ez kell nekem! Lelkesen megindultam a bejárata felé, de meg is torpantam, ahogy tömény 150 kg libbent el előttem. Akár egy gazella. Te jesszus…
                - Hű… - hirtelen ennyi jött ki a torkomon, Chris pedig hangosan nevetni kezdett. – Mi olyan vicces, Angyalka? – vigyorogtam rá.
                - Láttad volna az arcodat, könnyekre fakadtál volna – nevetett tovább.
                - Legközelebb cipelek magamnál tükröt. – mosolyogtam, majd behúztam a boltba egyenesen a napszemüvegekhez. Szinte mindet felpróbáltam, majd Chrissel is felpróbáltattam őket. Az egyikkel szerelembe esett, így megvettem neki. Édes egy srác, nem tudom kifejezni, mennyire szeretem, tiszta szívből! Ő az én Napsugaram, fény az életemben, mely nélkül nem tudok élni.
"Mint levegőre a tűznek, rád van szükségem, hogy lélegezhessek". Közben Tommy is képbe jött, de ki tudja, Blanit hol hagyta. Ne már, hogy ennyi volt, haver!

Tommy szemszöge:
Blanival betértünk Adamékhez a Chanel boltba, hogy megnézzük, mit időznek ennyi ideig. Na, nem mintha nehéz lenne kitalálni. Adam a legkisebb boltban is képes órákig ellenni. Minden ruhát milliméterenként átvizsgál, majd megállapítja, tetszik-e neki, vagy nem. És ezt mind minimum ötször. Hihetetlen izgalmas. A harmadik körnél már megjósolom, melyik darabra mit fog mondani. Na, persze nem mindig jön be, hisz képes a fél órával ezelőtt gusztustalannak titulált ruhába beleszeretni, valamint a fordítottja is végbemehet nála. És még a nőket nehéz megérteni? Adam túltesz az összesen. Néha olyan bonyolult tud lenni, bármikor meg tud lepni. De pontosan ez az, amit imádok benne. Mellette unatkozni olyan, mint felfele zuhanni. Lehetetlen, fizikai képtelenség.  Az üzlet legtávolabbi sarkában próbálgatták a napszemüvegeket, közben egymásra nézve vágtak vicces fejeket. Adam a szokásos „duck lips” effektust tolta, Chris pedig nevetett rajta, és ő is rajult pár érdekes arckifejezéssel. Ezen egyszerűen képtelen voltam nem elmosolyodni. Ha nem vesszük figyelembe, hogy Adam párja pont Chris, akkor egészen édesek. Mindketten felvettek egy csini napszemüveget, és úgy ballagtak a pénztárhoz. Adam bányászta elő a pénztárcáját, az eladó pedig elkérte a napszemüvegeket, hogy lehúzza az árukat. Adam levette magáról a kiegészítőt, az eladó felnézett, mikor átvette. Az arcán egyszerűen nevetnem kellett. Hirtelen lesápadt, felerőltetett egy vigyort, remegett a keze. Alig hitt a szemeinek. Mint aki… aki Adamet látja. A tövvség így reagál, Adam már csak megmosolyogja őket. Persze a mosolyával még inkább zavarba hozza őket. Viccesek ezek a jelenetek. Azt hiszem, én is egyre többször találkozok ilyenekkel. Legalább is a turné alatt elég sok ilyen tapasztalatom volt. Valószínűleg azért, mert Adam mindig engem csókolgatott a színpadon. Remélem Blani tudatában van ennek, nem akarok neki ilyesfajta meglepetéseket szerezni. Bár Gwen talán mesélt neki. Apropó, Blani. Itt volt mellettem, és a kezét fogtam. Gratulálok, Thomas, észre sem vetted, hogy eltűnt. A női kence-vicéknél van, hol máshol? Kattant a pénztár, Chris pedig Adam nyakába ugrott, aki hangis nevetéssel ölelte meg a saját kis kerti törpéjét.  Megforgattam a szemeimet, és oda mentem hozzájuk mosolyogva. Beszélgettünk egy darabig, majd oda mentünk Blanihoz, ahol Adam kapásból rácuppant a szemceruzákra. Más néven a „guyliner”-ekre. Én koncerteken mindig Adamét csóróm be, nincs sajátom, hisz én nem járok annyi helyre, mint Adam, és hétköznap nem is hordom. Minek az nekem? Őszintén szólva annyira nem is a kedvencem. Hátulról megöleltem Blanit, aki ha jól láttam, bele is pirult az érintésembe. Olyan aranyos!
                - Szia! Mit nézel? – motyogtam a fülébe.
                - A szájfényeket. Szerinted ez hogy állna? –fogott a kezébe egy rózsaszínes árnyalatút.
                - Nem tudom, kend fel! – vigyorogtam.
                - Kenjem fel? – ráncolta a szemöldökét, így kikaptam a kezéből, és felkentem neki én, miközben ő nagy szemekkel nézett körbe, nem-e szólják le. Ugyan már, itt van Adam! Neki nem mernek beszólni. Ha vele vagy, neked sem. Végül Blaninak megvettem a szájfényt, tetszett nagyon neki. Nem akarta hagyni, de nem nagyon érdekelt, adni akartam neki valamit, és kész!

Adam szemszöge:
Már vagy nyolc szatyor volt nálam. Nem mondom, nem voltak könnyűek, de nem engedtem senkinek, hogy cipelje! edd meg, amit magadnak főztél. Veszek magamnak cuccokat, akkor vállalom azt is, hogy cipelem őket. Tommy persze erősködik, de nem érdekel. Kisétáltunk a boltból, de mielőtt betértünk volna a következőbe, valami zenét hallottunk. El is indultunk a központ fele, ahol egy nő lépett fel. Ha jól sejtem, pontosan az a nő, aki majdnem letarolt kemény fél órával ez előtt. Ahogy elvegyültünk a tömegben, akik szintén őt hallgatták, felfedeztem, hogy nincs is rossz hangja… Látok benne fantáziát. Többre hivatott, mint hogy ilyen helyeken énekelgessen, ahol az ember örülhet, ha a kutya figyel rá. Tudom milyen érzés, nem éppen kellemes. Méregettem, hallgattam, és egyre inkább bebizonyosodott, hogy lehetne jövője a zenei iparban, csak rendbe kéne rakni a ruhatárát, és a haját. És ha még egy rendes sminket is kap, akkor néz is ki valahogy. A többi pedig majd kialakul. A zenei stílus függ a személyiségétől, és a képességeitől is. Hiszen egy Flo-Ridának nem adhatunk rockot, ha egyszer ő rapper… Megtudakolom a nő nevét, majd beszélek vele…